Az amerikai és nyugat-európai fogyasztókat a piaci versenyre alapozott reklám-média ipar arra "neveli", hogy egyre igényesebbek legyenek olyan dolgokban is, amiknek igazából semmi értelme.
Franciaországban, Hollandiában stb. járva is számtalanszor találkoztam ezzel a jelenséggel.
Pl. az I. o. paradicsom pontosan 55 mm és teljesen sima felületű, csomagolni meg úgy kell, hogy rajtuk legyenek a szárak és egy irányba nézzenek. Az már másodlagos kérdés, hogy egy ízetlen, melegházi vacak, akkor is azt veszi meg a francia fogyasztó, nem a zamatos magyar paradicsomot, ami finomabb ugyan, de az osztályozás meg a csomagolás nem felel meg a kifinomult ízlésüknek.
Ugyanez a helyzet a dinnyével, a szilvával, az almával, stb. A nyugat-európai kereskedők mindig is elismerték, hogy a magyar gyümölcs a sajátos éghajlati viszonyok miatt kivételes minőségű és zamatú, de ezek miatt marhaságok miatt nem voltunk eddig sem versenyképesek.

Hasonló a helyzet a húsfeldolgozó iparban is. Jártam egy baromfi feldolgozóban, ahol nem "brazil gépsor" volt, mint felénk , hanem teljesen automatizált volt a folyamat, alig lézengett a sorok mellett néhány ember. Bemegy az élő csirke és kijön szépen becsomagolva a készáru. Amin elképedtem viszont, hogy a gyártósor végén ült nyolc asszonyság, akiknek kizárólag az volt a dolguk, hogy a csirkemellek széléről éles kiskéssel levagdossák az apró bőrfecniket. Merthogy ha a mellfilén lóg egy két mm-es fecni, akkor már nem piacképes. Az eszem megáll... erre haladunk mi is ?