Ez mutatja, hogy milyen is tulajdonképpen ez a szövetség.

Megegyeznek, hogy szavaznak a kérdésekről, csak elő ne forduljon, hogy valaki nem úgy szavaz, mint az USA. )

Az idevágó kedvenc idézetem az Attila uralma alatt élő
germán királyokról szóló Arany részlet:

Detre a kezdõje, vannak hozzá többen,
Hanem a szász Detre fõfõ cinkos ebben;
Igaz, hogy Walamir nem volt részes benne,
Távol országból jön gótok fejedelme.

Monda neki a szász: "Bizony könnyû élet,
Fejedelmi ember könnyebben nem élhet,
Ahogy mi, királyok, -- mint már én, vagy magad,
Etelének biztos védszárnyai alatt.

"Nincs a mi fejünkön uralkodás gondja,
Koronánk azt csupán díszíti, nem nyomja,
Máskor a szemünket sem mertük behúnni,
Most egyéb dolgunk sincs: enni és alunni.

"Nem félünk hogy a nép ellenünk fellázad,
Csata elveszése nem nekünk gyalázat,
Vagyon országunknak õre, pártfogója,
Minden ellenségtõl aki hogy megója,

"És az ütközetben, ha vesztünk, ha nyerünk,
Marad Etelénél egy darab kenyerünk,
Csekély a szolgálat, a tartás királyi,
Korán sem élnek úgy Etele szolgái."

Erre jó Walamir felsohajta elébb,
Szaggatott sohajjal, mint ki hûs vízbe lép,
Hátra-hátra nézett s így felele aztán,
Szemében a könnyet ujjal megfakasztván:

"Ó öreg barátom, mind az isten dolga!
Ki még tennap úr volt, ma már lehet szolga;
Bizony a kerék is mutatja példával:
Egyszer fel, másszor le, forog a talpával.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, ha látom
Ülni a kapuban régi jó barátom'
Edekót, vagy téged, vagy más öreg embert,
Akit a nagy Etel házõrzeni rendelt.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, virágát --
Nézni országomnak szép fiatalságát,
Mikor, Etelével a had elõtt járván,
Hallgatnak szegények, mint az ölõ-bárány.

"De ki tehet róla -- ki merészel tenni!
Nem mondom, hogy tenni, csak egy szót emelni;
Nem mondom hogy szólni, csupán gondolkodni,
Éjjel a sötétben, álmokat álmodni.

"Ime! neki hódol mind nyugat és kelet,
Urrá tette isten széles világ felett,
És valahányszor csak a lábát kihúzza,
Gyõzedelmes utját hirnév koszorúzza.