Nem kissé szinkretista jellegű ez a vélemény?
Hol van itt a kinyilatkoztató és közénk jövő (Krisztusban a történelemben megjelent) Isten?
A kereszténységben talán a legfontosabb többlet, hogy Isten megismerhetővé tette magát (annyira, amennyire szükséges, és lehetséges). Isten nem van-és-nincs, nem valamiféle különbségek nélküli mittudom-én-mi, hanem tökéletes személy. Aki minket a maga képmására teremtett, tehát hasonló hozzánk.
Nem akarnám kétségbe vonni a misztikusok élményeit, de a magam számára nem lehet az a mérce (sőt általános mérce sem lehet). Csodálom a hitük mélységét, de nem tudom elérni. Egyszerűbb, és érthetőbb megközelítés kell.
A személyes, és számonkérő Istenben való hit adja a közéletről való gondolkodásom alapjait is. Az ember feladatot kapott a világban ("hogy művelje és őrizze azt"), és a szükséges lehetőségeket is - elsősorban a szabadságot. Ha nem cselekedhetne szabadon, akkor felelős sem lenne.
|
