MuduraOklevélbõl alapítvány
A Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) korábbi vezetõje, Szabó Ödön 1999-ben javasolta, hogy a gólyabál támogatóinak mecénás oklevelet adjanak, amit az elsõ évben Kiss Sándor vállalkozónak ítéltek oda. Ahhoz, hogy az egyszerû oklevél komoly alapítvánnyá nõtte ki magát, a Diákszövetség mai elnöke, Szabó József szerint egy bizonyos többletre volt szükség: hogy a mai támogatók felkarolják a nem mindennapi ötletet. Így születetett meg az a kezdeményezés, amely az elnök szerint egy-két éven belül ugyanolyan bejáratott ösztöndíj lehet, mint az Apáczai vagy az Iskola Alapítvány ösztöndíja.
Az NMD szerepet játszott a Mecénás Alapítvány életében: a pályázatok kapcsán javaslatokat tett azok átfogóbbá, pontosabbá és áttekinthetõbbé tételére. „A munka oroszlánrészét nem mi végeztük, de minden többletet hozzátettünk, amit egy diákszervezet adhat: reklámoztuk az ösztöndíjat, valamint e-mail címlistákon és weboldalakon eljuttattuk a diákokhoz, próbáltunk tanácsot adni nekik, hogy esélyesek legyenek az ösztöndíjra” – mutatott rá az elnök.
A Mecénás Alapítványt 2001 õszén jegyeztették be, az alapító tagok: Mudura Sándor, Kiss Sándor és Lakatos Péter. A nonprofit szervezet évente kiosztja a Mecénás tanulmányi ösztöndíjat. Idén szeptemberben elsõ alkalommal írtak ki erre pályázatot. A közel 150 pályázó hallgató, miután indoklása mellé csatolta a tanulmányi átlagát, a Tudományos Diákköri Konferenciákon szerzett okleveleket, a nyelvvizsgát, publikációit, tanulmányi részképzését, szakmai továbbképzését, valamint a diákszervezeti tevékenységét igazoló dokumentumokat, reménykedhetett, hogy ama tíz diák közé tartozhat majd, aki tíz hónapig a Mecénás Alapítvány havi kétmillió lejes ösztöndíjában részesülhet. A pályázati feltételek ugyanis nem voltak egyszerûek. Szabó Ödön, az alapítvány ügyvezetõ elnöke elmondta, a pontrendszert az Illyés, az Iskola és az Apáczai Alapítvány kritériumrendszerei alapján dolgozták ki. Eszerint egy felsõfokú nyelvvizsga tíz, egy középfokú hat pontot ért, míg egy helyi szintû Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) való részvételt egy ponttal, a nemzetközi elsõ helyezést már tíz ponttal jutalmazták. A részvétel helyi, országos és nemzetközi TDK-n egy, kettõ, és három pontot ért, az elsõ díj egy, hat, illetve tíz pontot jelentett a rendezvény szintje szerint. Hasonló arány figyelhetõ meg a publikációk esetében is, itt azonban különbséget tettek a saját, valamint a társszerzõi írásokat illetõen. A tanulmányi átlag tízes esetében húsz pontot jelentett, a minimális jegy nyolcas lehetett (0 pont) – minden nyolcas fölötti 0,10-es növekedésért egy pont járt. A pályázók egy részével az öttagú kuratórium – Mudura Sándor, Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter, Földes Béla – személyes meghallgatást is tart. Kiss Sándor szerint, bár döntõ volt a tanulmányi eredmény, az is sokat nyomott a latban, hogy az illetõ milyen közösségi életet él, milyen gyakran és hol publikál, tanulmányain kívül milyen más munkát végzett.
Húsz millió – egy feltétellel
A Mecénás tanulmányi ösztöndíj legérdekesebb és talán egyeseket a leginkább meggondolkodtató kitétele az a feltétel, mely szerint az ösztöndíjban részesülõk öt évig nem vállalhatnak munkát külföldön (tanulniuk szabad), ellenkezõ esetben az ösztöndíj értékének ötszörösét kell visszafizetniük az alapítványnak. Errõl külön szerzõdést írtak alá a diákokkal. Kiss Sándor szerint – bár a kitétel szigorúnak tûnhet –, nem szigorításként kell kezelni. Magyarázata szerint nem fair, hogy miután a gyerek a szülõk és a társadalom pénzén felnevelkedett, tanult, és felnõttként a társadalom hasznos tagjává válhatna – például a nyugdíjasok pénzéhez, a gyerekek további neveltetéséhez járulhatna hozzá, a folyamatosságot biztosíthatná – elmegy. Ha fõként a fiatalok tanult része hagyja el az országot, a társadalom teljesítõképessége jelentõsen csökken, ez akár a közösség „kihalásához” is vezethet. Az alelnök szerint ahhoz, hogy itthon maradjanak a fiatalok, olyan körülményeket kellene teremteni, ami maradásra bírja õket. A segítség egyik formáját épp a Mecénás Alapítvány teremti meg azzal, „ Hogy a jó még jobb legyen ” jelmondatú, más ösztöndíjakhoz viszonyítva az egyik legnagyobb összegû támogatásban részesíti azokat, akik bizonyos értelemben már bizonyították: több szempontból aktív tagjai a társadalomnak. Az ösztöndíj lehet jó kezdet, azonban még nem elégséges az ittmaradáshoz. Ahhoz megfelelõ állás is szükséges. A mecenatúrát nem csak készpénzben értelmezõ alapítvány valamilyen formában ebben is segítésére lehet az ösztöndíjasoknak. Kiss Sándor szerint a fõ cél nem egyszerûen az ösztöndíjak kiosztása, a mecenatúra értelmében az anyagi és erkölcsi támogatásnak a késõbbiekben is érvényesülnie kellene: a pályakezdéskor, az optimális munkahely megszerzésében és megtartásában. Úgy tûnik, az alapítvány tagjainak mind társadalmi, mind politikai súlya megvan ahhoz, hogy akár lobbizzanak az ösztöndíjasok érdekében, a biztos eredményt azonban nem garantálhatják. „Azoknak a vállalkozóknak, akik több száz milliót hajlandók ilyen célokra az alapítvány kasszájába juttatni, elég nagy befolyásuk van ahhoz, hogy e fiatalok könnyebben munkahelyhez jussanak” – magyarázta Kiss.
A tanulmányi ösztöndíjban részesülõ fiatalok közül (Sas István, Molnár Tímea, Sütõ Gábor, Toró József, Bajusz Norbert, Horváth Beáta, Mogyorósi István, Silaghi Alina, Borbély Juliánna és Bücsi Andrea) ketten elgondolkodtak azon, hogy pályázzanak-e a megadott kitétel mellett. Bár az alapítvány nem ígérhet konkrét állást, részben úgy vélik, esélyesebbek lettek a munkaerõpiacon, s elképzelhetõnek tartják azt is, hogy ha elég ügyes valaki, itthon is találhat magának megfelelõ munkahelyet. Tanulmányi ösztöndíjaikat számítógépfejlesztésre vagy újabb konferencia-részvételre, dolgozatok elkészítésére fordítják majd: hiszen egy igényesebb, írásvetítõvel bemutatható dolgozathoz szükséges fólia darabja ötvenezer lejbe kerül, a kiszállás pedig akár a négyszázezer lejt is meghaladhatja. A részvétel pedig nem mindig jelent díjazást is, amelyet egy következõ ösztöndíj megpályázásakor jutalmaznának.
A pályázatok között akadt néhány, amelybõl hiányoztak iratok, ezeket leszámítva egyetlen pályázatot utasított el a kuratórium: egy olyan diákét, aki már a harmadik egyetemet végzi. Azok, akik nem a tíz ösztöndíjas közé tartoznak, részint irigykednek társaikra, részint úgy gondolják, jövõre újra megpróbálják. http://www.erdelyiriport.com/mod.php?mod=userpage&page_id=25&menu=
