– Gazdaságfejlesztést álmodom. Nem értem, hogy miért kell engem ezért támadni (… Szerintem a megszállott álmodozókat, akik valóra is váltják az álmaikat, azokat megbecsülni, tisztelni, szeretni kellene – nyilatkozta lapunknak Mudura Alexandru nagyvállalkozó. A sikeres üzletember exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak, melyben többek mellett a hamarosan megnyíló váradi bevásárlóközpontról, a beruházás hátterérôl kérdeztük.
Rais W. István
– Milyen megfontolásokból létesít bevásárló- és szórakoztató központokat Romániában?
– 1982-ben Németországba mentem. Ott és Magyarországon kezdtem üzleti tevékenységbe. Mintegy 9-10 éve elég komoly termelô és kereskedelmi tevékenységet folytattam Romániában. Létrehoztam a Romexa céget , melynek semmi problémája nem volt soha senkivel, végeztük a munkánkat. Aztán elhatároztam, hogy egy nagyobb tervet készítek. Ekkor lemondtam a kereskedelemrôl, s egy nagyszabású beruházásban kezdtünk gondolkodni, abból kiindulva, hogy az országnak felemelkedésre van szüksége, ehhez pedig termelés kell. Sokan megkérdezték már annak idején is, hogy akkor miért bevásárlóközpontot építtetek, miért nem termelôegységet. Azért, mert a termelés gondja a piac. Ha van konkrét megrendelés, akkor ilyen termelôegységet bárki szívesen beindít, mert tudja, hogy amit megtermel, megfelelô áron el tudja adni. Ugyanakkor az is közrejátszott elhatározásomban, hogy én már 1992-ben megemlítettem az akkori magyarországi kereskedelmi miniszternek, hogy nem lenne rossz egy nemzeti láncban gondolkodni. Akkor azt mondták, hogy ezzel igazából nem foglalkoznak. Tulajdonképpen Magyarországnak nem volt saját lánca. Itt van Románia, mondom, ahol nem ez a helyzet, itt kellene elkezdenem ezt a beruházást. Most már anyagilag is úgy állok, hogy megtervezhetek egy ilyen láncot. Ennek elsôsorban a gazdaságfejlesztés a célja, a könnyûipar, az élelmiszeripar fejlesztése.(???) Míg ennek létrehozása csak a tervek szintjén létezett, mindenki gyanúsan nézegetett és hallgatott, és igazából nem találtam partnert. Aztán tavaly decemberre ez sikerült. Megegyeztünk a Britton céggel – amely egy amerikai érdekeltségû vállalkozás – egy közös fejlesztési-befektetési tervben, amelynek célja a Lotus Market megalakítása volt. Ez tavaly decemberben megtörtént. Tény: [/b] tudtuk, nincs meg a szükséges pénzünk, úgyhogy azonnal meg is kezdôdött a hitelfelvételi tárgyalás a Magyar Export Hitelbiztosítóval (Mehib) és az Eximbankkal. Ez utóbbi volt talán az egyetlen olyan pénzintézet, amely szóba állt velünk, lévén hogy nekik tetszett az elképzelés. Szükség volt a Mehib döntésére, hogy felvállalja e kölcsön garanciáját. Januárban sikerült ezt a projektet bemutatni az Eximbanknak, s úgy volt, hogy márciusra megkapom a hitelt. A bankok sok mindent kérnek ekkora hitel biztosításához. A terv minôsítése is olyan volt, hogy különbözô garanciák nélkül is megfinanszírozhatta volna az Eximbank, de ugye ez Románia, így egy kicsit ez a folyamat eltolódott. Mióta azonban kérvényeztük a kölcsönt, soha senki nem mondta az Eximbanktól, hogy nem fogunk hitelt kapni. Az Eximbank mintaszerûnek nyilvánította a projektet, s még tudni kell, hogy ez a befektetés megtérül. Egy bank nem elégszik meg azzal, hogy te valami jót csinálsz, s pénzt ad rá. Ez üzleti vállalkozás, de a fontossága annyi, hogy ezt a hitelt vissza tudjuk fizetni. Igazából a haszon nem érdekes számomra. Ez nem mondható el más befektetôkrôl, mert egy vállalkozó vissza akarja nyerni a pénzét és hasznot is szeretne látni. Ez egy nagy kihívásnak tûnt, a nemzeti lánc kialakítása – s elôször Váradon, mert lokálpatrióta vagyok – elsôdleges volt. Nem értettem, miért kell ezt bántani, mi a baj vele. Ha nem sikerül, nincs vele mit foglalkozni. Ha meg igen, az mindenkinek jó.

– Néhány újság különbözô változatot jelentetett meg a hitelnyújtással kapcsolatban. Mi errôl a véleménye?

– Amikor nyilvánosságra derültek ezek a dolgok, az elsô újság, amelyik furcsán állt hozzá, az a Ziua de Ardeal volt. Ez az napilap azt írta, hogy szépek, szépek a tervek, de Mudura tartozik 10 részlettel az Állami Tulajdonalapnak, amely a sörgyár többségi részvényeinek megvásárlásából adódik, és különben is, perben van az intézménnyel. Ha már ilyen mágnás meg milliárdos, miért nem fizet. Nevetségesnek tartottam akkor, hogy ilyen valótlan állításokra válaszoljak, de hibásnak érzem magam, ugyanis akkor kellett volna reagálnom.Tavaly decemberben elküldtem a jogtanácsosomat a kolozsvári Állami Vagyonkezelô és Privatizációs Ügynökséghez. A dossziékból egyértelmûen kiderült, hogy az adósságok 1993 óta halmozódtak fel. Akkor az ügyvéd megkérdezte: Mudura úr 1998-ban vette meg a részvényeket, tehát akkor mi köze van az adósságokhoz. A tartozás az Alkalmazottak Privatizációs Tanácsának az adóssága. S akkor az is kiderült, hogy a per nem ellenem folyik, hanem a tanács ellen. Tehát minden kétséget kizárólag kiderült, hogy az újság félretájékoztat, persze ezt nem verték nagydobra. Semmi nem volt igaz abból, amit ez az újság írt, épp ezért nem reagáltam. Sok olyan cikk jelent meg a Ziua de Ardealban rólam, melyek nem voltak dokumentálva, az újságíró nem járt utána az igazságnak.

– Egyes újságírók összefüggésbe hozták a Medgyessy Péterrel való barátságát a hitelszerzôdés megkötésével.

– Medgyessy Pétert régóta ismerem. A megismerkedésünk után nem sokkal kölcsönös tisztelet alakult ki közöttünk. Többszöri találkozás után rájöttünk, hogy sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk. Jól el tudtunk beszélgetni, és nem csak a politikáról. Ez a kapcsolat azért nagyon szép és tiszta, mert kölcsönös szimpátián alapul. Történetesen Medgyessy úr miniszterelnök lett. Több dolgot tehetett volna, több módon reagálhatott volna, de ô ugyanaz az ember maradt. Találkozott Adrian Nastaséval Kolozsváron, s úgy okoskodtunk, hogy megpróbál 2-3 napot pihenni itt. Ebbôl nem lett ugyan teljes pihenés, mert több felkérésnek is eleget tett. A végén megnézte ezt a váradi beruházást is, de ezt is inkább barátilag. Bár ebben az is közrejátszott, hogy magyar fôvállalkozója van ennek, magyar bank adta a hitelt, ezt akkor tudta meg, amikor itt volt. Sok magyar cég vesz részt a beruházás kivitelezésében.
A jelenlegi magyarországi ellenzék felhasználta ezt az alkalmat. Nem tudom, miért, mert a választások befejezôdtek. Nem értem: a Fidesznek mi öröme volt abban, hogy két hónappal a választások után szórakoztatták a kormányt, a miniszterelnököt, illetve nem hagyták dolgozni. Hogy az ellenzéknek fontos szerepe van minden demokratikus országban, az biztos. Csak az ellenzéki szerepet nem az elsô két hónapban kellene gyakorolni. Meg kell várni, mit csinál az a kormány. A Magyar Nemzet, felhasználva a Ziua de Ardeal bulvárlap hazugságait, úgy tekintve azt, mint egy tekintélyes román lapot, átvett bizonyos dolgokat, saját kútfôbôl még hozzátett egy csomó valótlanságot, s elkezdôdött a támadás. Nem tartom magam túl fontos személyiségnek, valószínû, hogy Magyarországon a miniszterelnök volt a célpont. Itthon fontosabb lehetek, mert a Ziua de Ardeal kipécézett, s azóta is írogat hülyeségeket. Kétségbe vonnak egy banki tevékenységet. Az Eximbank egy komoly pénzintézet, annak megvannak a maga szabályai, nem úgy mûködik: beszólok, hogy adjatok tízmilliós hiteleket. Medgyessy úr be sem tudott volna szólni, mert amikor döntöttek a hitelrôl, ô még nem volt kormányfô. Orbán Viktor szólhatott volna, de ô sem tette. Persze minden beruházásnak megvan a kockázata. Ha ilyen rizikókat nem vállal fel egy pénzintézet, akkor nem bank, mert rizikómentesen nem lehet pénzt adni senkinek. Az Eximbank túl is biztosította magát: minden részvényemre óvadékot tett, a földterületeimre zálogot jegyzett be. Amit tudott, megtett, hogy ez egy biztonságos hitelszerzôdés legyen, ami ellen nincs kifogásom.

– Más valótlanságok jelentek-e meg a médiában?

– Olyan dolgok jelennek meg, hogy már nem is hiszünk a szemünknek. Kiss Sándorról, az RMDSZ választmányának elnökérôl megjelent, hogy a két fia részvényes a Lotusnál. A felesége azóta is keresi, hogy hol a másik gyerek, mert nekik egy fiuk van, aki 15 éves, és nem részvényese a Lotusnak. Most azt találta ki a Magyar Nemzet, hogy az államnak jelzáloga van Lotus Market területére. Szerintem az Eximbank munkatársainak tisztességét kérdôjelezi meg ez a dolog. A bank saját emberei is voltak ellenôrizni, sôt itt is fogadtak egy ügyvédet, aki mindennek utánajárt.
A Magyar Nemzetben rólam megjelent több cikk. Soha egyetlen magyar nemzetes riporterrel, újságíróval nem beszéltem. Hajlandó megjelentetni egy cikket egy bulvárlap alapján, anélkül hogy hivatalosan érdeklôdne. Elnézést kérek azoktól az újságíróktól, akiknek valóban hivatása a tájékoztatás.
Rengeteg a munkánk, a jövôben ilyen interjúkat biztosan nem fogok adni. Most is azért egyeztem bele, hogy elbeszélgessünk, mert ezek a dolgok igazságok, ezeket ellenôrizni lehet, s utána is kell nézni, semmi kifogásom ellene. Azokat a valótlanságokat, amelyeket ezek után fognak írni egyesek, ugyanilyen sztoikusan fogom viselni, mint eddig, miközben folyamatosan ott marad, hogy miért.
Gazdaságfejlesztést álmodom

– Mit akarok én? Gazdaságfejlesztést álmodok – mondja Mudura Alexandru. – Lehet, hogy a kormány mellém áll, a politikusok, üzletemberek is támogatnak, s a következtô ilyen centrumok létrehozásánál más partnereim is lesznek. Én ezt álmodom. Nem értem, hogy miért kell engem ezért támadni. Az fáj egyeseknek, hogy itt embereknek jobb lesz az élete? De ha azt vesszük, hogy adót fizetünk, az egész országnak jobb lesz. Próbáltam már elmagyarázni, hogy ha lenne tíz ilyen centrumunk, már gondolkodni lehetne az élelmiszeripar centralizálásában. Sok dologban mûködhetnénk katalizátorként. Valamelyik nap kezembe került három fokhagyma Kínából. Mibe kerül azt ide szállítani? Azt elfogadom, hogy a banánt elhozzuk Afrikából. De a fokhagymát is importáljuk? Mi termelni tudnánk fokhagymát. Lehet, hogy nem lenne olyan szép, de hogy kevesebbe kerülne, az biztos. Nem mindegy, mennyit fizet érte a vásárló. Ennek a megtermelésében is részt tudna venni ez a centrum, vagy legalábbis közremûködhetne. Lehet, hogy akkor a mezôgazdasági tárcát is rá tudnánk venni, hogy aki hajlandó például 1000 tonna fokhagymát termelni, az kapjon támogatást. Nincs jogom ilyesmirôl álmodozni, kérem? Azt nem tudom, sikerül-e, de mindent megteszek ezért.
Tavaly december óta, mióta hozzákezdtem a váradi centrum építéséhez, körülbelül napi 14–16 órát dolgozom. Van erre nekem szükségem? Nincs. Szerintem a megszállott álmodozókat, akik valóra is váltják az álmaikat, azokat megbecsülni, tisztelni, szeretni kellene. Mert ahelyett, hogy valahol lébecolna, itt ül az íróasztalnál és szervezi, teszi-veszi a dolgokat. Az a lényeg, hogy teszünk valamit a társadalomért.
Még egy érdekesség: azt írták, hogy hordár voltam. A hordárok épp olyan emberek, mint bárki, az nem szégyen. Sajnos én nem voltam az, mert az egy megbecsült szakma Németországban. Nem tudom felsorolni, mi minden voltam. Már ha sérteni akarnak, akkor azzal jobban lehetne, hogy éjszakánként egy szupermarketbe érkezô árut raktam ki : 23-24 órakor jött meg, s reggel 5-ig be kellett fejezni. Én becsülettel kerestem a pénzt, amibôl fenntartottam ott magam. Nem jártam lopni, csalni. Nehéz munka volt. Ezek a munkák, amelyeket pejoratíve említenek bizonyos urak, nem sértôek. Nem voltam ezért megsértôdve, de milyen jogon említ pejoratíve egy becsületes munkát. Más kérdés, hogy nem nagy jövedelemmel jár. Azt ugye nem írhatták le, hogy éjszaka lopni jártam, mert azt be kellett volna bizonyítaniuk. Én nem érzem magam lejáratva, de ez így sértô. Megint azt kérdem, miért? Mi a céljuk? Sok-sok apróság felgyûl az emberben. Ha magyaráznom kellene a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy ezek mind aljas indulatok, amelyek nem segítik a javulást Romániában, Magyarországon pedig a visszarendezôdést szolgálják. Ennek megvan a maga formája, de nem ez az. Medgyessy Péter nagyon erôs ember, de hát ennyit piszkálni, miközben neki dolgoznia kellene, ô egy országért felel. Egy jó erôben, jó hangulatban lévô miniszterelnökre van szükség, aki jól és reméljük, jó felé vezeti az országot. Miért kell ôt bántani, idegesíteni? Nézze: akármennyire nem érdekel bennünket ez a sok támadás, azért nyomot hagy. Annyit sikerült elérniük ezeknek, hogy egy-két éjszakát nem aludtam végig. Miközben a következô napon is ugyanúgy 15-16 órát kellett ledolgoznom. Mi a cél ezzel?
"A mi barátságunkat nem lehet elrontani"

– Ártottak-e ezek a cikkek a magyar miniszterelnökkel való barátságának? – kérdeztük az üzletembertôl.