Idézet:
Eladott életek
Tizedáron lett Kapolyi Lászlóé a VértesNemrég beszámoltunk róla, hogy a Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft. tulajdonába került a Vértesi Erőmű Rt. A hatalmas energetikai vagyon meghökkentően kis összegért, hárommilliárd forintért lett a Kapolyi László szocialista országgyűlési képviselő nevével fémjelzett konzorciumé, de ezenkívül is furcsaságok tapasztalhatók az ügylet körül. A magánosításról szóló döntés megszületett, szerződés azonban nincs, és egyelőre senki sem tudja, hogyan tovább.
A privatizációról a június 19-i, 1055/2003-as számú kormányhatározat rendelkezett. Ebben a kabinet felhívta a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminisztert, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. útján intézkedjen a tatabányai, a bánhidai és az oroszlányi erőművet magába foglaló Vértesi Erőmű Rt. eladásáról, mivel az veszteséget termel.
A kormányhatározat azonnali hatállyal rendelte el a privatizációt, amely szeptember 29-én megtörtént. A vételár mindössze hárommilliárd forint volt. Erre sokan felkapták a fejüket.
A Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft.-t olyan nevek fémjelzik, mint például Kapolyi László, a kommunista diktatúra egyik volt ipari minisztere, jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő. Kapolyi László egyébként kötődik a térséghez, évtizedeket töltött a Tatabányai Szénbányáknál. Innen került az ipar- és energiapolitikába. Kapolyi ma az energetikai kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, kitűnő orosz és ukrán kapcsolatokkal rendelkező System Consulting Rt. elnöke. A cég az orosz államadósság lebontásában is részt vesz.
A Vértesi Erőmű Rt. privatizációjával kapcsolatban korábban idéztük Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társaság elnökét, aki úgy vélte, az energetikai privatizáció azt jelenti, hogy a kormány odadobja a gyeplőt a lovak közé. A szakember emlékeztetett rá, hogy a jövő év végétől felszabadítják a termelői villamos energia árát, ami sokkoló hatással lesz majd a fogyasztói árakra.
Mint említettük, a privatizációról kormányhatározat rendelkezett. Korábban viszont született egy másik kormányhatározat, az 1028/2002-es számú, amelyben még arról volt szó, hogy a kabinet segítséget nyújt a Vértesi Erőmű Rt.-nek, amelyet egyébként a polgári kormány állami tulajdonban akart tartani. Az Orbán-kormány döntését azonban egyszerűen negligálták az illetékesek, a Medgyessy-csapat pedig könnyedén túladott a cégen - az értéke tizedéért.
A vagyon
A Vértesi Erőmű Rt.-t (röviden Vért Rt.) 1992. január 1-jén alapította az Állami Vagyonügynökség (az ÁPV Rt. elődje). A cég alapítói vagyona 18,34 milliárd forint volt, amely 1994-ben a márkushegyi és a mányi bánya integrációjával majdnem 25 milliárdra emelkedett.
A Vért Rt. a két bányán kívül a bánhidai, az oroszlányi és a tatabányai erőművet foglalja magába, utóbbival a tatabányai önkormányzat egy 2020-ig szóló áramszolgáltatási megállapodást kötött. A cég jegyzett tőkéje nemrég még majdnem 28 milliárd forint volt, ám ezt a veszteségek miatt lecsökkentették 18 milliárdra. A részvények 84 százaléka fölött a szeptember 29-i privatizációig az állam rendelkezett.
Az 1981-ben megnyílt márkushegyi bánya körülbelül 43 négyzetkilométernyi területén két széntelep található 300-400 méterrel a föld alatt, az alsó barnakőszén fűtőértéke átlagosan 1200 kJ/kg, a felsőé 2000 kJ/kg. Az 1988-ban működésbe lépett mányi bánya szénkészlete 200-250 méterrel van a felszín alatt, fűtőértéke 12 ezer és 23 ezer kJ/kg között változik. A Vért Rt.-hez tartozik még a háromcsillagos balatongyöröki Hotel Panoráma és a négycsillagos Hotel Vértes Siófokon.
Mindennek értéke körülbelül 30 milliárd forint. Ebből a pénzzé tehető vagyon meghaladja a húszmilliárdot, vagyis a hárommilliárdos vételár, amennyiért a Kapolyi László nevével fémjelzett Vértesi Energiabefektető és Fejlesztő Rt. megszerezte a Vért Rt.-t, egytizede a cég értékének.
A Vértesi Erőmű Rt. egyébként egészen a közelmúltig nyereségesen működött, az 1998 és 2000 közötti üzleti jelentésekből (elolvashatók a www.vert.hu internetes oldalon) világosan kitűnik, hogy a cég pozitív mérleggel zárta ezeket az éveket. Később negatívba csúszott az egyenleg. Egyik neve elhallgatását kérő informátorunk szerint ez tudatos akció volt, a Magyar Villamos Művek Rt. indokolatlanul kevés áramot vásárolt a Vérttől, így kényszerprivatizációs helyzetbe került a társaság, de még így sem kellett volna feltétlenül magánosítani.
A Kapolyi-féle konzorcium pályázata egyébként látszatra mesébe illő volt, szinte úgy tűnhetett, Kapolyi megmentőként akar visszatérni Kormárom-Esztergom megyébe. Ahol azonban pénzről és üzletemberekről van szó, ott súlyos tévedés karitatív motivációkat keresni egy mégoly fantasztikus pályázat esetén is.
Mert a pályázat fantasztikus volt, Kapolyiék átvállalták a korábban a kormány által hárommilliárdos, az úgynevezett retrofit-programot (kéntelenítő berendezés építését) finanszírozó forgóeszközhitelre vállalt készfizető kezességet, és nem tartottak igényt sem hosszú távú áramátvételi szerződésre, azaz garantált vásárlóerőre, sem állami árkompenzációra. Ezenkívül megígérték, hogy az idén bezárni tervezett mányi bánya még egy évig termel, a 2004-ben leállítandó bánhidai erőműben pedig a széntüzelést felváltja egy gázturbina. Vállalták továbbá, hogy az oroszlányi erőműben befejezik az említett kéntelenítő füstgázszűrő építését, és megígérték, hogy - legalábbis egyelőre - nem bocsátják el a Vért Rt. 4100 dolgozóját.
Sokan úgy vélték tehát, hogy Kapolyi lesz a megmentő. Igaz, Tatabányán olyan hangokat is hallottunk, amelyek szerint a szocialista országgyűlési képviselő már korábban elárulta a bányászokat és a térséget, akárcsak a néhai Schalkhammer Antal, aki szocialista bányász-szakszervezeti vezető létére szenet importált.
Bizonytalanság
Bárhogy is, üzletemberről lévén szó, a jótékonykodás nem túl valószínű. Hogy mégis ilyen kecsegtető ajánlattal álltak elő Kapolyiék, annak nyomós oka kellett legyen.
A fantasztikusnak tűnő pályázat mögött több, magát megnevezni nem akaró tatabányai és oroszlányi informátorunk szerint Kapolyi László Oroszország felé irányuló üzleti érdekeltségei állnak. Ezt az értesülést megerősíti a HVG szeptember 17-én megjelent, Kapós a vértesi erőmű című cikke, amelyből kiderül, hogy a bánhidai erőműben üzembe helyezendő, Siemens-licenc alapján készült gázturbinához Kapolyi cége, a System Consulting Rt. az orosz államadósság lebontása során jutott hozzá. A turbina eredetileg egy Kárpátalján felépíteni tervezett erőműben kapott volna helyet, de ez a terv nem jött össze, viszont a gázturbina és más energetikai berendezés jutányos, 45 millió dolláros beszerzése után a System Consulting az összeg 58 százalékát, 26 millió 100 ezer dollárt köteles juttatni az államnak. Ezért vetettek szemet a Vért Rt.-re, amelyből azonban valószínűleg a bánhidai erőmű volt az igazi cél, hiszen itt akarják üzembe helyezni a turbinát. A gázüzemre átállítandó erőmű jövőjére nézve biztató, hogy Kapolyi orosz kapcsolatai révén olcsón tud földgázt beszerezni, ám az nem világos, hogy miként tud nyereséget termelni a Vért Rt. úgy, hogy közben Kapolyinak körülbelül 500 megawatt villamos energia szállítására van szerződése a Magyar Villamos Művek Rt.-vel, amelyet egy, az érdekeltségi körébe tartozó ukrán erőműből teljesít.
Egyik informátorunk szerint Kapolyiék azt a - szavai szerint - "barbatrükköt" eszelték ki, hogy a jövőben olcsón működtethető, gáztüzelésre átálló bánhidai erőműben termelt áram árát keverik az oroszlányi magasabb árral, és így összességében megfizethető árat tudnak kínálni. Informátorunk azonban hozzátette, ilyen megoldás nem létezhet, hiszen az erőműveknek külön-külön kell szerződniük energiaszolgáltatásra.
Kérdéses tehát, hogy Kapolyi hogyan tudja értékesíteni a Vért Rt. által termelt villamos energiát, és ha nem tudja, akkor mi lesz azzal a 4100 emberrel, akik jelenleg a cég munkatársai. És ha figyelembe vesszük, hogy legtöbbjüknek családja is van, akkor, hárommal szorozva, minimális becslés szerint is vagy tizenkétezer ember megélhetése válhat bizonytalanná a magánosítással. Lapunk tatabányai informátorai is a bizonytalanságot említik az első helyen, bár hozzáteszik, Kapolyi László korábbi üzleti és politikai ténykedése sem aratott osztatlan tetszést.
Hogyan tovább? - kérdezik tehát bányászok és bányamérnökök, energetikai szakemberek és önkormányzati képviselők egyre többen a térségben. Erre egyelőre még nincs válasz, mint ahogy arra sincs, hogy miért nem köttetett még meg a szerződés, amely után legalább tisztábban lehetne látni.
Félelem
Tatabányán és környékén tájékozódva sok emberrel beszéltünk. Talán az olvasónak is feltűnt, hogy egyet sem nevesítettünk közülük. Ennek az az oka, hogy kivétel nélkül mindegyikük azt kérte, hadd maradjon inkognitóban. A Demokrata informátorai félnek a térségre nehezedő szocialista politikai hatalomtól, amely minden üzleti lépés mögött fölsejlik.
Közismert, hogy a régió nagy befolyású szocialista politikusa, Keleti György, a volt honvédelmi miniszter. Amikor föltettük azt a kézenfekvő kérdést, miként fordulhatott elő, hogy Kapolyi László az érték tizedéért szerezte meg szőröstül-bőröstül, erőművestül-bányástul-üdülőstül a Vértesi Erőmű Rt.-t, mindenki Keleti Györgyöt említette, mint befolyásos támogatót. Többen megjegyezték, hogy az SZDSZ-es Szalay Gábor, az oktatási tárca volt politikai államtitkára, aki tavaly beismerte, hogy a kommunista diktatúra III/III-as ügyosztálya beszervezte, szintén érezhetően jelen van a megye gazdasági életében.
Arról is sokfelé hallani, hogy helyben nem lehet kitörni a szocialista, baloldali tengerikígyó szorításából, mert az ilyen-olyan vállalkozói, politikusi konglomerátum, a kisebb és nagyobb szívességek, kijárások, előnyök, összeférhetetlenségek rendszere nem egy önkormányzati képviselőt arra ösztönöz, hogy a helyi érdekekkel ellentétesen szavazzon. Volt, aki azt mondta, az egész struktúra olyan emberekre hasonlít, akiknek a keze egymás zsebében van, és ezáltal menthetetlenül maffiás érdekszövetséggé alakultak. És hogy így legyen, ahhoz elegendők a kiskapuk, még csak át sem kell hágni a jogszabályokat. De ha arra kerül a sor, hát az is megtörténik.
A Vért Rt. privatizációjánál persze valószínűleg tökéletesen elegendő volt a régi ismeretség, a "jól csengő" nevek felbukkanása. Ez azonban nem változtat azon, hogy fortélyos félelem igazgat Tatabányán és az egész megyében. Az emberek, a Vértesi Erőmű Rt. dolgozói, azok családtagjai és a szívességkurzussal nem szimpatizálók féltik egzisztenciájukat, félnek a jövőtől. Ezért aztán a jól ismert, kipróbált szocialisták következmények nélkül adhatják-vehetik a fejük fölött az életüket, és néhány ígérettel, burkolt fenyegetéssel még a szerencsétlen, megnyomorított emberek szavazatait is kicsikarhatják.
Ágoston Balázs http://www.demokrata.hu/044/magyaro2.htm
