Szerkesztői megjegyzés: Lidércálomként dereng a jövőbe vetett múlt-kép. Gyorsulva, s mind kitapinthatóbban történik a visszarendeződés oda, ahonnan a rendszerváltás úgymond elindult, anno. A szokásos kommunista formula előírja az általános ziláltság állapotát. Mindent mindenkoron forrongásban és főleg a fejetlenség állapotában kell tartani, hogy az átlagpolgár sohase tudja biztosan, mi és honnan zúdulhat rá. Majszolják a demagóg demokráciát, közben zsigereikből átkozva mindazt, ami nem kommunista szabvány, legyen szó a társadalomról, gazdaságról, vagy a politikáról általában. Jegyzetírónk vészharangot kongat, amint azt tapasztaljuk, késve. (Tom Kennedy)

1945 és 1956 között közel 400 embert végeztek ki politikai okokból, és a felnőtt lakosság csaknem egyharmada ellen indult hatósági eljárás. Az 50-es években több mint 35 ezer embert börtönöztek be. 1956 után több mint 15 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és több mint 200 embert végeztek ki. Hozzávetőlegesen 200 000 ember kényszerült elhagyni az országot. A szovjet hatóságok november első napjaiban közel 5000 főt elfogtak, akik közül a KGB 860 embert - köztük kiskorú fiúkat és lányokat - hadifogolyként szovjet területre hurcolt. A gyilkos sortüzeknek 300-450 fő esett áldozatul

A Gonosz 20. századi inkarnációja
Normális körülmények között a jog a többség erkölcsi normái alapján szolgáltat igazságot, de ha az uralomra jutott réteg ideológiája ellentmond ennek, akkor az ideológia győz. Ilyenkor koncepciós pert kreálnak. A boszorkányperek, inkvizíciós perek és kivégzések esetében is az ideológia ült törvényt: Giordano Bruno máglyahalála közismert. A 20. század azonban ebben is tudott újat hozni.

Rajk László


A közelmúlt koncepciós perei a kommunista rendszer vívmányai. Céljuk a megfélemlítés, a többség erejének megtörése volt, s e nemes cél érdekében nem válogattak az eszközökben. Az első pereket a Szovjetunióban folytatták le, érdekes módon nem csak az ellenség likvidálására, hanem a kommunisták közötti ellentétek hatékony megoldására is. Az elkötelezettség jele volt, ha a vádlott - esetenként őszinte - bűnbánatot tartott, vagy elfogadta a ráosztott áldozatszerepet.