– Mert a hadapródiskolában osztálytársam volt, jó barátom. Híres sportoló volt, öttusázó. Ő is börtönbe került, Vácra, ahol írta a verseit, és a Füves kertnek, a börtönverseknek volt a szerkesztője Tollas Tiborral. Verseiket, fordításaikat vécépapírra írták. Kevesek közül ő volt az, aki meg tudott szökni Vácról. A Szabad Nép székháznál és a Continental szállóban ismét együtt voltunk. Azzal számoltunk, hogy a szovjet tankok a Rókus-kórháztól, a Rákóczi útról ki akarnak bennünket füstölni. A harc hevében Gérecz Attila géppisztollyal át akart szaladni a Dohány utcából egy mellékutcába, akkor érte a géppuska sorozat. Kiáltottam utána: – Attila ne menj, várd meg a sötétséget! Nem hallgatott rám. Egy kapuban, a környékbeliek keze között halt meg. Még egy napig tartottuk magunkat, de aztán harcostársaimmal menekülnünk kellett.