... Ez a hozzászólásod ugyan itt off (hiszen ez pont az a hely, ahol fölemeltem a szavam a gyalázkodás ellen 
), de azért hadd válaszoljak itt:A keresztényeknek (külön-külön, személy szerint) persze illik reagálniuk az őket ért üldöztetésekre: imádkozniuk kell a bűnösök lelki üdvéért - ahogy azt Krisztus tette a kereszten: "Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek".
A keresztény közösség sem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a külső körülményeket: ha azok nagyon zordra fordulnak, bizony katakombába kell vonulni.
Még azt sem mondom, hogy pl. Vazul atya keresztényietlenül viselkedett volna 1956-ban: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.10.19/0901.html
Ezzel együtt - ha jól emléxem Gyulay Páltól származik ez a kép, de Te versekből jobb vagy - én az "így közel, úgy hamarabb" dilemmában Nap-párti vagyok ...
Tökéletesen kifordított logikával gondolkozik (ahogyan a világi "igazság"-szolgáltatás is teszi), aki a bűnösre, azon belül is annak "megbüntetés"-ére koncentrál. Pedig a feladat az áldozatok fölkarolása lenne. És nem szabad elfelejteni, hogy a bűn elkövetője is áldozat. Ha szellemileg ép, akkor elég a lelkiismeretét fölébreszteni, ha nem, akkor gyógyítani kell. Az ember hajlamos sértődötten elfelejtkezni arról, hogy "nagyobb öröm van az égben egy megtért bűnös fölött, mint kilencvenkilenc igaz fölött, akinek nincs szüksége megtérésre" (Lk 15,7) ... http://www.katolikus.hu/roma/2001nagycsut.html
De a praktikus gondolkodás is ezt mondja. Ha egy "rossz" gyerekre nem figyelnek oda, elunja és abbahagyja, különben "pozitív visszacsatolás"-t kap és csak annál jobban. És ez a felnőttek világában is igaz.
