No semmi gond, visszatérek a vörös*-hoz.

"EREJE A MUNKÁNAK VAN

Fel vörösök, proletárok. Csillagosok katonák…

A csillag-törvény mocskos és értelmetlen törvény. Harcolni kell ellene minden lehetséges módon, minden lehetséges színtéren. Utcán, bíróságon, idehaza és Brüsszelben egyaránt. Tisztelet és megbecsülés illeti azokat, akik vállalják ezt a küzdelmet. Idővel elképzelhetetlen, hogy ne töröljék el. Meg fogják semmisíteni. S, nem fog történni semmi! Az emberek nem fognak ettől jobban vagy rosszabbul élni. Nem lesznek boldogabbak vagy boldogtalanabbak. Alighanem észre sem fogják venni az egészet. A Munkáspárt nem fog ettől sem megerősödni, sem bejutni a Parlamentbe.

A vörös csillagot ugyanis a lakosság zöme nem érzi magáénak, de nem érzi annak a munkás sem. Elvesztése sem kergette őrületbe, engedélyezése sem hozza majd lázba. Aki tud az önkényuralmi jelképeket tiltó törvényről, az alighanem marhaságnak tartja. Sajátos hazai hülyeségnek, egyfajta sajátos hungarikumnak. Mint mondjuk a Pick szalámit vagy a barackpálinkát. Ne legyünk cinikusak, de tény: a vörös csillag vagy a sarló és kalapács sorsa is, nagyjából annyira is érinti, mint az, hogy az említett termékek kapnak- e külön státuszt az unióban vagy sem.

De hagyjuk a melóst! Az évek folyamán leszoktatták arról, hogy beleszóljon az ország dolgaiba. Véleményét – ha van egyáltalán olyan – a média, bővebben az úgynevezett közélet határozza meg. Foglalkozik ez a vörös csillaggal? Igen, alkalmanként. Például ott volt pár hónapja a vörös csillag legalizálásáért született pamflet. Aminek az égvilágon semmi hatása sem lett, napok alatt lekerült a napirendről. Miért is lett volna másképp?

Hiszen kik azok, akik aláírták?

Tamás Gáspár Miklós? Aki imád a tőkés rendszer bírálójának szerepében tetszelegni, aztán a belvárosi kávéház teraszáról menetrendszerűen az SzDSz-re megy el szavazni. Saját bevallása szerint még mindig ők a legjobbak.

Vagy Gyurcsány Ferenc? Aki a kapitalizmusnak köszönheti milliárdjait. Netán Gurmai Zita? Immár uniós szocialista képviselőként neki álmaiban sem jön elő a csillag. Egy kavicsot nem próbált az ügy érdekében elmozdítani Brüsszelben, igaz, Pesten is csak a duma volt az egész.

Ezektől az emberektől akarunk bármit is? Pillanatnyi divatból, politikai érdekből ránk mosolyoghatnak, de igazából genetikusan gyűlölnek minket. Ha őszintén magunkba nézünk, tudjuk, hogy ez az igazság. Mint, ahogy igaz az is, hogy mi sem szeretjük őket. Nincs is miért. A proli és tőkés érdeke soha sem lesz azonos!
Naivitás abban bízni, hogy akár rövid időre is, de egy az utunk. Ez akkor lehetne igaz, ha lenne egy veszélyes és közös erős ellenség. Ilyen ma nincs. A kapitalizmus embertelensége vagy akár a környezeti katasztrófa fenyegető réme mindennapjaink részévé vált, megszoktuk. A fasizmus egykor ilyen veszélyes és közös ellenség volt, de a fasizmus ma nem fenyeget bennünket, sőt annak még egy lightos hungarista változata se. A Munkáspárt megerősítése pedig nem érdeke ezeknek az embereknek, hisz akkor az ő érdekeiket éppen mi veszélyeztetnénk. Se mi, se a vörös csillag nem kell nekik.

De nem kell az oly gyakran emlegetett anti-globalista mozgalmaknak sem. Ezeknek a szervezeteknek néhány tucat tagja és pár száz támogatója van. Vezetőik pedig addig karakánok, amíg az éppen aktuális kormányzat nem néz csúnyán rájuk. Vagy meg nem veszik őket. Ráadásul, ha a dolog kicsit is komolyra fordul a dolog, nyomban visszakoznak és úton-útfélen elhatárolódnak a Munkáspárttól. Ez történt Amerika kapcsán a magyar kormányzat határozott bírálata miatt, de ez is ismétlődött meg a népszavazási aláírásgyűjtés kapcsán is. De ha nem ezt tennék, akkor mi lenne? Semmi! A pár kiábrándult értelmiségivel felszerelkezett Attak fogja legyőzni a kapitalizmust, amikor a nyakig atomfegyverben lévő Szovjetuniónak sem sikerült? Ne hülyítsük egymást!

De önmagában nem fogja ezt tenni a vörös csillag sem! A jelkép akkor ér bármit is, ha vannak, akik kitűzik. S főleg, ha vannak olyanok, akik alatta dolgozni is hajlandóak. Ennek van ereje! Az utcán, hidegben és fáradságban 300 ezer aláírást összegyűjtő munkáspárti tagoknak van erejük! A koptatócédulákért a tízedikre gyalog felmenő nyugdíjas aktivistánknak van ereje! A karriert, szabadidőt, bulit a pártért feladó frontos fiatalnak van ereje! A munkának van ereje!

S annak lesz ezután is. Nem annak, hogy társadalmi támogatottságot hírből sem ismerő csoportocskákkal vitatkozunk a szebb jövőről. Avagy a neoliberális politika borzalmairól, elfelejtve közben, hogy a normális ember már csak e kifejezés hallatán másik ”csatornára kapcsol át”. Neki a drága benzin fáj, meg az ócska dobozos sör, a félrevezető reklám, a fizetős iskola és kórház, a magas közüzemi számla. Az adókulcsok száma és mértéke a melósnak közömbös, az ő 48-a, amiből nem engedne, az az áfa eltörlése lenne! Mindezért azonban szemében nem a kapitalizmus a hibás, hanem a megfoghatatlan politika és szerecsent mosdató politikusok. Ha megérti, hogy a kettő ugyanaz, akkor elfogadja majd sajátjának a vörös csillagot is! Ha az ötágú csillag mögött a tényleges mindennapi harcunk fog állni, s nem jogi érveket keresgélünk, nem uniós gyakorlatra hivatkozunk annak engedélyezése érdekében, akkor lesz ereje a jelképnek!

Ezért azonban munka, rengeteg munka kell! Nem felkölt szózatok és ideák, hanem konkrét és izzasztó meló. Még ha büdös is!

Minden párttagnak meg kell venni a Szabadságot! Ha áldozatokkal jár, annál inkább! Terjeszteni kell! Egyet venni, egyet eladni! Nem taggyűlésen kell az észt osztani, hanem embereket munkáspárti taggá, kommunistává győzni! Azért vagyunk azok!

A választásokra nem várni kell, részvételi arányt találgatva, a biztos szavazóbázison elmélkedve. Meg kell teremteni azt! Képviselőjelöltként kell 750 cédula? Akkor már holnap kell ezer ember, akiről tudjuk, nekünk adja. Hozzájuk kell elmenni, nekik kell röpcédulát, újságot adni. Velük kell beszélni, az ő gondjaikon kell megpróbálni segíteni! Nem néha! Hetente, de ha kell, akár naponta is!

El kell menni oda, ahol nincs alapszervezetünk! Idegen terep? Könyörgöm, mekkora ez az ország?

Nehéz lesz? Pokolian! De nincsenek csodák, csak az a miénk, amiért megharcolunk! Nekünk senki sem fog segíteni! Dolgoznunk kell, nem hamis illúziókat kergetni.

A munkának volt, van és lesz ereje! Fel vörösök, proletárok! Csillagosok katonák! Nagy munka vár ma reátok, állnak még a paloták!"