Az 1994-ben megalkotott gyógyszertári törvény alapján 1997-ben az önkormányzatok tulajdonában lévõ Megyei Gyógyszerellátó Vállalatot (Pharmaco) és a hozzá tartozó patikákat a Vagyonátadó Bizottság zártkörû részvénytársasággá alakította át, majd a város a részvényeit eladta a nem kifejezetten szakmai befektetõnek számító Aragó Rt.-nek. A privatizáció után a város tulajdonában öt patika maradt: a két Fõ téri, a Szt. Márton, a Szelestey és a Károly Róbert utcai. Utóbbinak bevonták az engedélyét, így maradt négy. Mivel az 1994-es gyógyszertári törvény azt is elõírta, hogy patikák csak betéti társaság vagy önálló vállalkozásként mûködtethetõk, Szombathely a fent említett négy gyógyszertár bérleti jogának megszerzésére 1996. decemberében országos pályázatot írt ki.

A kiírást az önkormányzat a Nexum Rt közvetítésével a Gyógyszerészeti Kamara állásfoglalása szerint alakította ki, ezért a már "bent" dolgozó gyógyszerészt speciális pontrendszerrel elõnyben részesítették a külsõ pályázóval szemben. A négy patika közül kettõ betéti társaságként, kettõ pedig önálló vállalkozóként pályázott. A Pharmaco Rt. újdonsült tulajdonosai ugyan igyekeztek mind a négy patikát rávenni arra, hogy velük alakítsanak betéti társaságot, de a "megkeresés" (amely a gyógyszerészek személyes elmondása szerint leginkább a szép emlékû ÁVH módszereire emlékeztette õket) a legtöbb esetben süket fülekre talált...

A Pharmaco Rt-nek létérdeke volt, hogy a legforgalmasabb szombathelyi patikákban érdekeltséget szerezzen, ugyanis a négy említett gyógyszertár havonta közel hatvan milliós forgalmat bonyolít le, s a gyógyszer-nagykereskedelem patikák nélkül szinte semmit nem ér.

Két évvel ezelõtt a betéti társasági szerzõdés részleteirõl nem tudtunk érdemleges információkat szerezni. Miután a törvény a társaság gyógyszerész beltagjának csupán 25 százalékos tulajdoni hányadot ír elõ, az üzletbe kültagként minimális felelõséggel bárki beszállhatott. 1997-ben a Pharmaco tulajdonosai két patikában nem tudtak érdekeltséget szerezni, ezért a gyógyszertári központ Széll Kálmán utcai épületét csereingatlanként ajánlották fel a Fõ téri Kígyó- és a Szelestey utcai gyógyszertár épületének tulajdonjogáért. A közgyûlés az üzletre rábólintott, bár a Fõ téri patikát üzemeltetõ gyógyszerész beperelte az önkormányzatot, ugyanis álláspontja szerint a régi bérlõt elõvásárlási jog illette volna meg. (A Szelestey utcai patikus "a pályázat érdem nélküli elbírálása" miatt két éve perli az önkormányzatot.) A hivatal arra hivatkozik, hogy csere esetén az elõvásárlási jog nem illeti meg a már bent lévõ bérlõt. Közben a Westpharma tulajdonosai a Szelestey utcai patikában az eredetileg pályázó gyógyszerészt nyugdíjazta, a mûködtetésére pedig betéti társaságot alakított.

A cégbírósági bejegyzés szerint a Vasi Calendula bt-be kültagként az Arago Rt. és a Domestore Kft. is beszállt. Utóbbi cég tulajdonosa az Arago rt., a Cirrusz Rt. és a bejegyzésen a Westpharma mellett az Arago központi figurája, Leisztinger Tamás neve is szerepel. A Fõ téri patikát üzemeltetõ Szentlélek Gyógyszertári Bt.-be a Quadron Kft. és a Cirrusz Rt. lépett be, s hogy a képlet ne legyen oly bonyolult, elõbbi cég tulajdonosa is a Cirrusz Rt.

A Szent Márton utcai patikát a Vasi Szent Márton Gyógyszertár Bt. üzemelteti, amelyben a fent említett Domestore Kft. lépett be kültagként.

A betéti társasági szerzõdésekrõl újbóli megkeresésünk nyomán sem sikerült többet megtudnunk, sõt az érintett gyógyszerészek elégedettségüknek adtak hangot. A nyugat-magyarországi panaszkodó patikusok a Világgazdaságnak eljuttatták a szerzõdés egy másolatát. Ezek szerint a bt-k 99 évre alakultak, és a gyógyszerészeknek 75-80 százalékban a Westpharmától kell rendelniük. A cikk szerint "a patikusok sérelmezik, hogy három éve nem emelkedtek a bérek a bt.-kben, és titoktartási kötelezettséggel tartoznak a Westpharmának". Állításuk szerint, ha szerzõdéseik bármely részletét a sajtóval vagy bármely kamarával megismertetik, elveszítik munkahelyeiket, illetve ezzel együtt szolgálati lakásukat is.

Egyébként Leisztinger Tamás "nem tud ilyen szerzõdésekrõl a versenytanács anyaga sem tartalmaz erre utaló szövegrészt , viszont természetesnek tartja az üzleti titkok megtartását." A Világgazdaság szerint a birtokába került szerzõdések teljes egészében a patikusok állítását támasztják alá, így nem véletlen, ha az iratokat megtekintõ jogász "modern kori rabszolgaságként" jellemezte a szerzõdést. Az újságcikkel kapcsolatban felkerestük a Westpharma ügyvédjét is, de miután a jogászt a budapesti központból nem erõsítették meg, így nem nyilatkozhatott. A szövevényes történet igazi furcsasága, hogy a cégadatok szerint bizony az Arago Rt. nem csak a gyógyszer-nagykereskedelemben, hanem a kiskereskedelemben is érdekelt, az 1994-es gyógyszertári törvénynek pedig pont az volt az egyik célja, hogy a kettõt szétválassza.