Gyurcsány: a baloldaliság vállalása
A szerző „tanulmányában” rendszeresen visszaél fogalmakkal és terminológiával ,érvényességi körükön kívül használja azokat, sok esetben úgy, mintha nem lenne tisztában pontos jelentésükkel, vagy a nem odaillõ szakmai zsargon csupán a olvasót igyekszik elkábítani a tudományosság látszatával.
A tanulmányában visszatérő kedvenc terminológiája, a posztmodern. Ez nem közgazdasági kategória. Művészeti irányzatokkal, képzőművészeti alkotásokkal kapcsolatban használják ez a fogalmat, elsősorban a festészet, szobrászat, de az irodalom, film, a színház, az építészet területén.
Tudjuk: a poszt valaminek az utána lévőt jelenti, mint például a post-scriptum a levélben az utóiratot, mely az aláírás és a dátum alá kerül, vagy poszt-kommunisták azok, akik visszajöttek, vagy el sem tűntek a hatalomból, csak most nem ideológiai, hanem gazdasági alapon szervezkednek, stb. Ezek közül a „szine-java” harcba indult az örökös politikai hatalom megszerzésére is. Úgy látszik Kempelen sakkozógépe után, a szerző feltalálta a szavazógépet, melybe be lehet programozni a kívánt eredményt, mert „művében” ezt írja: „Legrosszabb esetben pedig annyi alkalommal mér választási vereséget jobboldali riválisára, amíg annak politikai kultúrája be nem fogadja az ország által kívánt változásokat. „Ez volna a poszt.
Lehet, hogy Gy. F. a posztmodernek nevezett szép új világa, a pénztőke és a média globális plitikai és gazdasági hatalmát jelenti, melyben nincs helye a nemzet és család, a vallás, a jó és a rossz fogalmának, ahol nem számít mi erkölcsös és mi nem, csak a cél számít, melynek megvalósítása érdekében, bármely eszköz megengedhető. Részlet a gyurcsányi szép-új jővőből:
„A televíziós tömegkultúra mindenkit elér. De az egyszerű befogadóból a kultúra alakítója lesz, amikor az grafitit rajzol vagy SMS-t szerkesztve új nyelvet ír.” Ugye milyen csábító perspektíva?
Gy. F. baloldal sikereként értékeli az 1953, 1956 és az 1958-as éveket, a baloldal reformjainak állomásaiként feltüntetve azokat. Ezzel ellentétben, 1953 : a Kreml urai is megelégelték a magyar baloldal rémuralmát és korlátozták Rákosi hatalmát, 1956: a hazaáruló baloldaliak megpróbálták legitimizálni a szovjet intervenciót, a forradalom vérbefojtását. 1968: a hazai baloldal hű csatlósként, fegyvereses segítséget nyújtott a szomszédos népek forradalmának leveréséhez, ezzel tovább mélyítve évszázados ellentéteinket.
Akinek nincs igazi mondanivalója, de sikeres akar lenni a (társadalom)tudományos életben, kénytelen homályos és érthetetlen stílust használni, különben a tartalom hiánya azonnal lelepleződik. Az egész írás, tudományosan hangzó handabanda, hablaty!
|
