Fábián Gyula:

Azt hiszem, hogy a mezögazdaság nem volt még ilyen mélyponton, mint amilyen mélypontra került.

Ezt mutatja ez a két tragikus esemény: egyik Nógrád megyében, másik Bács-Kiskun megyében.

Mind a két helyen egy-egy gazda, akik összeomlottak attól, ami elkövetkezett, hiszen ök nagy reménnyel indultak, hogy sertéstenyésztésbe, tejtermelésbe beleszállnak, úgy, ahogy egy mezögazda ezt szívvel-lélekkel tudja csinálni.

Hitelt vettek fel, s abban a pillanatban, mikor jött ez az új váltás, összeomlottak, mert egyszerre fizetni kellett volna, és még nem volt miböl. De. Hát nem is itt van a baj, hanem az egyiküknek nyakán maradt a rengeteg sertés, a másikuknak a tej.

Tudniillik azért vegyük már tudomásul, hogy e kormány alatt három mezögazdasági húzóágazat omlott össze, baromfitenyésztés, tehenészet, sertéstenyésztés. Az emberek ennek a szegényei, tíz hónappal az uniós belépés elött. Ilyen tragikus helyzet azért Magyarországon akkor alakult ki - most szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, mikor a tsz-szervezések voltak, Magyarországon tízesével, húszasával lettek öngyilkosok az emberek.

Na de erröl egy szót nem szabad volt akkor beszélni, gondolok itt 1958-62-re.