Szanyi gátőrre az előző kormány külügyminisztere talált rá, majd
rábízott néhány százmilliót, a hadügyér pedig egy palotát, és csak annyit
mondtak: Szanyi elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.
Komolyra fordítva a szót, nevével az előző ciklus második évében
találkoztam először, azután, hogy a parlament közel 300 milliót szavazott
meg európai csatlakozásunk propagandájára. Azt hittem én is, mint a
polgárok többsége: ez arra szolgál, hogy a vonakodó Nyugatot "ránk
beszélje". Mivel korábban elég sokat foglalkoztam az országarculat
kérdéskörével, kíváncsiságból felhívtam a Külügyminisztériumot, hogyan
oldották meg a feladatot. Kiderült, hogy a propaganda a saját polgárok
meggyőzésére szolgál, és az Euro-Info-Service végzi. Olyan angolosan
mondták, juroinfoszörviznek, hogy azt hittem, ezt a munkát is egy nagy
nyugati cég kaparintotta meg. Megérzésből mégis megnéztem a
cégnyilvántartást, és kiderült, hogy egy jelentéktelen, 20 000 forintos
tőkével rendelkező Bt-ről van szó, amely eredetileg beltagjának, Szanyi
Tibornak újlipótvárosi lakásában működött, de nemrégen átköltözött a
Margit-szigetre. Aztán kiderült, hogy Czinege elvtárs egyik utolsó nagy
pénzkidobásának termékébe, a tábornoki vendégházba, amelyet
fellengzősen Európa Háznak nevezett el. (Miközben a fővárosban ilyen
névvel volt egy másik is. Szanyi ezt fájlalta is, de nem tudott az EU-tól
hivatalos képviseletet szerezni, tehát a szervezet kiadóhivatalának
képviselőjeként tevékenykedik.) Itt rendezték például az ünnepséget
Magyarország Európai Megállapodása aláírásának 5. évfordulója
alkalmából 1996 december közepén, ahol Hans Beck EU-nagykövet
méltatta Magyarországnak az integráció érdekében eddig elért
eredményeit, Horn Gyula pedig a Népszava szerint "a büszkeség hangján
beszélt" az elért eredményekről.
Érdeklődtem a két érintett minisztériumban, hogy mi áll-e gyors karrier
háta mögött, honnan a szakértelem egy ilyen kis cégnél. A külügyben
megnyugtattak, hogy olyan jelentős alvállalkozókat foglalkoztat Szanyi
cége, mint a Szonda Ipsos. De a sajtószabadság dicsőségére nem tették
lehetővé, hogy utánanézzek, hova lett a sok millió. Csapody Miklós is
próbálkozott kideríteni, de ő sem járt sikerrel. (Aki olvasta Tellér Gyula
könyvét, gyaníthat valamit...) A HM-től Erdélyi Lajos barátomnak pedig
semmi információt nem tudott adni arról, hogy miképpen került el tőlük a
szigeti ingatlan. Most legalább ezt is megtudtam. És éppen tőle.
Azt is elmesélte valaki, hogy nagy neveket maga mögé utasítva, miért
lehetett Pál László megürült helyén Szanyi képviselő jelölt. Győzelem
esetén, mint nyelveket tudó, tehetséges fiatalt, őt szánták politikai
államtitkárnak a külügybe. Ez nem jött össze, de képviselőként is nagyon
aktív. Nem hiába mondta Horn Gyula a kongresszuson: "A párt
testületeinek megfiatalítását olyan emberekkel tudnám elképzelni, mint
például (...) az angyalföldi Szanyi Tibor és Tóth József és mások, mert ők
és társaik érzékelik igazán az emberek mindennapjait, s velük kell naponta
megválaszolniuk és megoldaniuk égető gondjaikat."
A "megoldás" pedig ontotta ötleteit. Tavaly februárban például sétát
szervezett a gyűlölet ellen, a vári szkínhed felvonulás után. Ekkor az
Interneten is találkoztam vele, hiszen ezt is megvitattuk az Internettóban.
(Akkor még nem a cenzúra uralkodott, mint most az utód Indexen.) Szanyi
saját nevén jelentkezett be: "Helló Mindenkinek! Rendkívül megörültem,
amikor hallottam, hogy a február 22-i megmozdulás itt folytatódik a
hálón.(...) Az én véleményem a következő: 1. Ott volt kb. 10000 ember,
legalább tízezer véleménnyel a szívében. Szóval tízezer indoka volt a
felvonulásnak s azt fejezte ki, hogy a társadalom többségének a töke tele
van a nemzeti szocialista mutatványokkal, amelyekből úgy látszik még lesz
egy pár. A franc bele, majd újra válaszolunk. (...) 3. Nekem tökmindegy ki
mindenki főember villogott ott a tüntetésen, engem az tett boldoggá, hogy
nagyon sokan voltunk. Hiányzók is voltak (további főemberek, főemlősök
és még néhány milliónyian), de nekik megajánlottuk, hogy pótlólag
egyénileg is le lehet járni a távot. (...) Csók mindenkinek! Szanyi Tibor"
Aztán kapott néhány kérdést, ezt például Trebitschtől: "Tavaly miért nem
szervezett tüntetést?" Néhány véleményt, például phone-tól: "A Séta a
gyűlölet ellen teljesen felesleges megmozdulás volt és inkább ártalmas,
mint hasznos. Felesleges volt, mert Magyarország nem fasiszta. (...)Itt
nincs fasizmus és nem is lesz. Aki az embereket az utcára hívja egy ilyen
tüntetésre az szemenköpi ennek az országnak a népét és lefasisztázza az
országot, ahol él, amit a magam részéről kikérek magamnak. Tüntetni
csak akkor szabad, ha van miért. Most pedig nem volt." Szanyit azóta sem
láttuk ott...
De most látjuk majd a televíziókban, ahol unos-untalan ismételgetheti, hogy
őt bosszúból jelentették fel. Azt pedig egyik riporter sem fogja
megkérdezni, hogy netán nem az ő bosszújáról van-e szó, mert kirakták a
palotából. Vitairatára sem fogják emlékeztetni, amelyben puccsértékűnek
minősítette az 1998-as parlamenti választásokat, és hozzá tette: "az
Orbán-kormány eddigi tevékenységével nyilvánvalóvá tette, hogy
hiteltelenebb, dilettánsabb, rosszindulatúbb és korruptabb, mint bármelyik
elődje". De minapi MTI közleményének erre az árulkodó mondatára sem:
"Az osztrák és a magyar kormányfő teljesen azonos helyzetet, azonos
módon oldott meg, amikor is a középen álló, nagykoalíciós várakozások
ellenében a populista erőkkel való szövetség mellett döntött."
Tehát nagykoalícióról álmodoztak a hatalom megőrzése végett... Vajon
hány szocialista politikus gondolkozik még a "megoldáshoz", Szanyihoz
hasonlóan? És Hogyan működne ez ilyen zsigeri gyűlölködéssel?