Ebben a helyzetben a szocialista ellenzéki politizálásnak most már nem lehet a célja a parlamenti munkában történő szakszerű részvétel, a törvényhozás színvonalának javítása vagy az ország életében a megszerzett önkormányzati pozíciókon keresztül történő együttműködés. A szocialista pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát; lerövidíteni azt a négy évet, amely minden jel szerint kiteljesítené az alkotmányos diktatúra intézményrendszerét, és az eddigieknél még mélyebben teremtené meg annak gazdasági és politikai feltételeit.
A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út azokkal a folyamatokkal szemben, amelyeket a kormányzat megkezdett, s igen agresszíven visz végig:
- minden társadalmasított hatalomgyakorlási funkció visszavétele és visszafejlesztése (társadalombiztosítás, érdekegyeztetés, független pénzügyi alapok, munkaügyi ellátórendszer),
- parlamenten belüli kontrollok, fékek, ellenzéki szerepek és funkciók elsorvasztása (bizottságok, feles törvények kétharmadosok helyetti funkciója, működési nyilvánosság korlátozása, parlamenti hagyományok és szokások totális felrúgása),
- parlamenten és kormányzaton kívüli hatalmi centrumok, kontrollok, fékek elsorvasztása, korlátozása (miniszteri ellenjegyzés intézményének politikai használata, köztársasági elnök háttérbe szorítása, Alkotmánybíróság kérdésében való ráérősség, szakszervezetek negligálása, civil szféra "válogatott" kezelése),
- sajtó- és médiauralomra törekvés közvetlen kormányzati beavatkozások útján, a médiatörvényben megtestesült korábbi politikai megegyezés felrúgása,
- az államszervezet riasztó duzzasztása,
- a korábbi kormányzati és parlamenti döntések semmibevétele, a nemzeti és kormányzati folyamatosság tagadása, a "velünk indul a történelem" szemléletének gátlástalan és korlátlan eluralkodása,
- a fegyveres, rendőri, rendészeti szervezetek aggasztó ütemű hatáskörbővítése rendőrminiszteri vagy fiskális felügyelet alatt,
a kormányzati pozícióknak kizárólag ismeretségi, rokonsági, baráti szálakon történő elosztása és újraelosztása,
- a társadalom egyes rétegeivel szemben a választási ígéretekkel ellentétes lépések megtétele: egészségügyiek, közalkalmazottak, köztisztviselők, nyugdíjasok, átlagcsaládok, kisjövedelműek,
- a helyi hatalmak, helyi önkormányzatok visszaszorítása, korlátozása, központi hatalomtól függővé tétele."

"E tendenciákkal, folyamatokkal történő folyamatos szembesítés lehet az a stratégiai célú tevékenység, amely alááshatja és meggyengítheti a koalíciós többséget. A társadalmi hatások ugyanis eltérő reakciókat válthatnak ki a koalíciós képviselőkből, s azok szervezetiből. A diktatúrára a magyar nép már érzékeny, annak korai és árulkodó jeleire is érzékenyen reagál. Az értelmiségi körökben már megindult ez a folyamat, a még megmaradt értelmiségi hetilapok (ÉS, 168 Óra) az utóbbi hetekben kifejezetten kormányellenessé váltak a korábbi óvatos távolságtartást követően, s a közvélekedésben is egyre többen kifogásolják a kormányfő egyes szám első személyű megnyilatkozásait, hatalmi arroganciáját és diktatórikus vezetési módszereit. A szocialisták politikai munkájának fő irányát az elkövetkező időszakban abban látom, hogy kialakuljon a Kormányról a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás központjának képe.
Milyen módszerekkel lehet a fenti célokat segíteni?
(...)
4. Az eddigi elemző, elméleti jellegű munkabizottságok mellett a jövőben nagyobb szerep jut az operatív munkacsoportoknak: azoknak a munkatársaknak, akik egyedi ügyek nyomába erednek, s megalapozzák azokat: adatokat gyűjtenek, irodalmat és sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, üveggyöngyöket, fontos részleteket kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy ez hír legyen. A csak második fázisban lehet e részleteket beilleszteni a diktatúra-építés folyamataiba.
5. Sok arccal kell dolgozni. Nem elég Kovács László megnyugtatóan higgadt személyisége ezekhez a célokhoz. A jelenlegi kép a szocialistákról a nyugodt időszakok szakszerű ellenzékének képe. Most másra is szükség van: az érdekkonfliktusokat zászlóhegyre tűző, az adott témakörhöz szakértőként értő és politikailag is legitim új arcokra. A "közülünk való", új emberek érzetére.
6. Lehet építeni az 1994-98 közötti időszak politikai nyugalmára, parlamenti gyakorlatára, hatalomgyakorlási módszereire és stílusára. Ezeket folyamatosan szembesíteni kell a jelenlegi történésekkel. Ki lehet alakítani akár a békés korszak iránti enyhe nosztalgiát is az emberekben.
7. Tudatosan kell építeni a civil holdudvart az értékek, célok, személyek mentén. A Szocialista Párt mindig is szervezeteiben és kapcsolódó mozgalmaiban volt erős. Ezt a gyakorlatot (lényegében a pártépítést és pártmozgatást) kell erősíteni, mert a hatalomváltás kikényszerítésének célja csak látszólag parlamenti ügy: valójában a nagy tömegmozgások és feszültségek tudják csak kikényszeríteni a hatalomba ágyazott képviselők felállítását."

"Javaslom:
a) szervezzük meg rendszeres megszólalási fórumunkat (a jelzőt és a műfajt is gondosan ki kell találni, néhány ötlet a jelzőre: "Baloldali", "Szocialista", "Ellenzéki", "Kritikai", "Hatalmon kívüli", "Demokratikus", "Társadalmi", "Ifjúsági", "Modernizációs" - illetve néhány ötlet a műfajra: "Reggeli", Fórum", "Felkiáltójel", "Tájékoztató", "Üzenet", "Párbeszéd", "Kör", "Figyelő", "Kérdőjelek", "Nyílt ülés", "Citromdélután", "Képviselők Fóruma", "Szegfű-nap", "Fénykép", "Tükör".
b) saját identitásunkba tartozó ügyeinkben kezdjük el a fontos patronok előkészítését: GYIÉT, kormányzati alkalmasságok, ifjúsági minisztérium és vezetői, intézményrendszerrel kapcsolatos személyzeti politika, Sulinet-Irisz, NAT-veszélyek, egyházi oktatás finanszírozása, stb. Ehhez operatív munkára alkalmas, jól szervezett szakértői és segítő stáb kell.
c) sajtókapcsolatokat kell intenzíven építeni, szervezni kell a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot.
El kell kezdeni beszélni a Kormány és a kormányfő alkalmatlanságáról, a rendszer diktatórikus jellegéről, a lemondás, a bukás elviselésének erkölcsi kényszereiről. El kell hinteni a köztudatban, hogy nem vagyunk szükségszerűen 4 évig a hatalommániához láncolva. Alternatívát kell felkínálni a tűrés helyett; az "Elég volt!", "Állj! Ne tovább!" magatartást kell sugallni.
Ebben a dolgozatban azt szerettem volna bemutatni, hogy megérett az idő a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos módon kikényszerített hatalomváltás ciklus közbeni előkészítésére. Ez nagy munka és fontos feladat: meg kell állítani Orbán Viktort! A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezetőt korlátozni, vele szemben erőt felmutatni, egy diktatórikus hatalomgyakorlás teljes intézményrendszerének kiépülését megakadályozni.