"Michnay Gyula, a recski tábor egyetlen sikeres menekültje tudtommal 1956-ig nem tudta széles körben elhitetni Franciaországban, hogy Magyarországon létezhet büntetőtábor. Ez egy tipikus racionalizációs helyzet: A nyugati értelmiségi eltávolította gondolkozásából a kényelmetlen tényeket, legtöbbnyire azzal, hogy az ilyen hír hozója fasiszta, amerikai ügynök, balkáni nacionalista. Francia értelmiségi körökben ugyanis sikk volt hithű kommunistának lenni - ezzel kérkedni lehetett a nők előtt, néha bájosan inteni lehetett egyet-egyet a vasfüggöny irányában, nem törődve azzal, hogy onnan senki sem integet vissza."

"Milan Kundera nagy regénye, "A lét elviselhetetlen könnyűsége" (1986) a balosság szívderítően frappáns definicióját adja. " …ami a baloldalt baloldallá teszi, az a nagy menetelés giccse. A giccs azonosságát nem a politikai hadviselés határozza meg, hanem a képek, a metaforák és a szókincs" (és persze a póz, tehetnénk hozzá). Amit Kundera teljes joggal ideológiai giccsnek nevez, az az előregyártott klisé-érvek gyakran összefüggés nélküli halmaza. A profi baloldali igen érzékeny a giccs árnyalataira. Kundera könyvében egy Vietnám-ellenes demonstráción egy amerikai színésznő tévedésből az amerikai kliséket veszi elő (hagyományos értékek, a kommunizmus embertelensége). Egy francia entellektüel vérig sértődik, hiszen ezek a ".. szavak az amerikai giccs szótárából valók. És semmi közük a nagy menetelés giccséhez. ". Kundera intuiciójának helyességét a mai magyar tapasztalatok fényesen igazolják. Egy vérbeli balos (fokozzuk a képzavart: "szoclib") felszisszen, ha a gulágról vagy a Tanácsköztársaság vörösterorjáról hall, és zavartan, minden indokolás nélkül a holocaustról vagy a fehérterrorról kezd beszélni."