Halálra ítélte és kivégeztette Nyíregyházán a forradalmi törvényszék Kovács István huszonkilenc éves banktisztviselőt, tartalékos főhadnagyot.

Letartóztatását, elítéltetését Pogány József és Szamuely László parancsolta meg Budapestről. Ugyanis a Károlyi-rendszer idején, még 1918 decemberében merényletet kíséreltek meg Nyíregyházán az odavalósi Szamuely-fiúk ellen, akik bátyjuk, Tibor hazatérése után szélsőséges forradalmi mozgolódást támasztottak a városban.

Az ellenük szervezett merénylet vezetését Kovács Istvánnak tulajdonították, ezért kellett meghalnia.

A nyíregyházi forradalmi törvényszék vádbiztosa dr. Kovács Miklós negyvennnégy éves ügyvéd volt, tagjai pedig Margittai János huszonnyolc éves napidíjas hivatalnok, Körtvélyesi József huszonöt éves szobafestő és Pál Dezső harminchat éves géplakatos. Siettették mind a tárgyalást, mind a halálos ítélet végrehajtását, mert az előrenyomuló románok bármelyik percben elérhették a várost.

Sok vagyonos embert és konzervatív felfogású értelmiségit tartottak fogva a megyei börtönben azzal az indoklással, hogy valamennyien lehetséges ellenforradalmárok.

Ezeket az életükért rettegő foglyokat mind leterelték a börtönudvarra, a kivégzés helyszínére, hogy lássák Kovács István agyonlövését. A kivégzést végrehajtó vörös karhatalmisták sortűz után az áldozatukhoz rohantak, rugdosták, köpdösték és szidalmazták őt.

S hogy minél teljesebben fejezzék ki megvetésüket a kivégzett főhadnagy iránt, teteme mellé állították, s úgy lőtték agyon a rablásért halálra ítélt Budai Rongyos Jánost.