"Összemosod a kommunista gyilkosokat a becsületes emberekkel. Prónayék akciója jogos válasz volt a bolsi söpredék tobzódására."Ezt írod. Megtehetném, hogy megfordítom a mondatot, és máshová teszem a "söpredék", máshová a "jogos válasz" jelzőt, de nem teszem, pedig ez sem lenne nagyobb tévedés, mint a tiéd. De nem az a célom, hogy kisebb tévedéseket írjak, hanem hogy segítsem a korszak megismerését.
Ezért megosztanám veled - és a többiekkel - egy hétvégi olvasmányomat. A szerző: Lene Bogh Sorensen, a koppenhágai egyetem tanára. A cikk: "Did Hungary Become Fascist?" egy 2002-es tanulmánykötetben jelent meg az Aarhus University Pressnél. (Fascism, Liberalism and Social Democracy in Central Europe: Past and Present.)
A cikk jónéhány a korszakkal foglalkozó történelmi monográfia alapján rekonstruálja az 1918-1945 időszak hazai folyamatait. Többek között Macartney, Andrew Janos, Jörg Hoensch vagy épp Tőkés Rudolf könyvei alapján - de forrásait 2 oldalon át sorolja.
Foglalkozik a vörösterrorral, a fehérterrorral és a nyilasterrorral is. Azt mondja, hogy míg a vörösterror áldozatainak száma 370 és 587 közé tehető (itt Janosra hivatkozik, 263. oldal), addig a fehérterrornak 5-6000 áldozata volt (265. oldal), a nyilasuralomnak pedig kb. 100.000 áldozata volt. Ebből 85.000 volt zsidó és többtízezer (több mint tízezer? -"tens of thousands") "politikai ellenfél". (280. oldal.)
Janos szerint a Tanácsköztársaság és a Szálasi rendszer egyformán rossz volt. Sorensen ezt abszurdnak (incredible) mondja. Szerinte a Szálasi rendszer "rettenetes, rendkivül kegyetlen terrorrezsim" volt, és a két rendszer egy lapon sem említhető. ("The two regimes can simply not be compared" - 289. oldal.)
