"A román hadsereg [...] alig két hétig tartó harcokban május 1-jére az egész Tiszántúlt elfoglalta [...] április 26-án átlépték a demarkációs vonalat a cseh alakulatok is, s néhány nap alatt megszállták Munkácsot, Sátoraljaújhelyt és azmiskolci iparvidék jelentős részét. A francia és szerb haderő ugyanezekben a napokban Makót és Hódmezővásárhelyt vette birtokba.

A fenyegető vég elkerülése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács április 20-án fegyverbe szólította a budapesti és vidéki munkásságot, s országszerte toborzó gyűléseket szervezett. A Vörös Hadsereg létszáma létszáma [...] május végére elérte a 200 ezer főt.

[...] tényleges irányítója [...] a háborúban már kitűnt vezérkari ezredes, Stromfeld Aurél lett. Vele és mellette küzdött Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv, s még vagy tucatnyian a második világháborús magyar hadsereg majdani tábornokai közül."

(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

***

Köszönöm Tecsnek, hogy betette ezt a adatot a reakcijós-revizionista-horthysta-militarista és főként "fasiszta" tábornokok, katonatisztek garmadájának vöröshadseregbéli szerepléséről.

Erről, -ilyen mértékben- eddig nem tudtam.

Ez is erősíti azt a meggyőződésemet, hogy a Vörös Hadsereg 90 %-a nem a vörös söpredéket támogatta, hanem a hazája védelmét még ilyen gyalázatos körülmények között is megpróbálta.

Erre példa a Székely Hadosztály is!

Épp az a történelmi bűne a világforradalmár kalandoroknak, hogy az ország fennmaradása legnehezebb napjaiban megbénították, megosztották, védekezésképtelenné tették Magyarországot!