2005. április 5., kedd
Görbe tükörben a pápa halála

II. János Pál pápa halálát követően (már azt megelőző időszakra vonatkozóan is) érdemes lesz vigyázó szemeinket a média különféle híreire, műsoraira, írásaira vetni.

Magyarországon köztudottan létezik egy kör, amely nem elégedik meg a demokrácia nyújtotta szabadsággal, azzal, hogy mindenkinek szíve joga, hogy vallásossá váljon, vagy ne, és különböző felekezetekhez forduljon lelki üdvért. Ezen emberek zsigerből gyűlölik a kereszténységet és a katolikus egyházat. Inkább nem taglalom, hogy milyen különféle vádakkal illetik, csak egy történetet szeretnék elmesélni.

1992-ben pápalátogatásra került sor Magyarországon. Az ilyenkor szokásos óvintézkedések mellett a média is megtette sajátos intézkedéseit. Főként az akkor még a Fidesz hetilapjaként titulált Magyar Narancs jeleskedett „magas színvonalúan”. A lap ugyanis Pápa-cápa címmel jelentetett meg egy különszámot, melyben a katolikus egyházfő érdemeit „méltatták” ironikus és gúnyos modorban. A szellemes tréfákat olykor el lehet fogadni bárkivel szemben, sőt szükség is van a felszabadultabb közéletre, de a lapban megjelent provokatív írások és az obszcenitást sem nélkülöző gúnyversek minden határon túlléptek. Többek között ilyenek: Rendkívüli tv-program a cápa tiszteletére a következő műsorokkal „Ferkó gyónni megy” – Magyar bábfilm, vagy Ateista Pista megszívja – lengyel rajzfilm.

Érdekes színfoltja volt akkor az az esemény is ezen provokációnak, hogy Orbán Viktor, aki abban az időben még harcos radikális-liberálisnak titulálódott ifjú értelmiségi volt, azonnal felmérte a helyzetet, és a különszám betiltását kezdeményezte. Orbán mellett Kövér László is dühösen fejtette ki a véleményét pl. Eörsi István blaszfemikus gúnyversei ellen, és hasonló gunyoros módon kérte Eörsit (aki akkor még nem volt teljes jogú „ős-Magyar Narancsos” , hogy ne a Fideszhez közeli lapban, hanem inkább a sajátjában, a Beszélőben mutassa be a különféle agyszüleményeit. Ne felejtsük el, ekkor még Fidesz közeli volt a lap, és Orbán Viktor talán naivan azt gondolta, hogy irányítására vagy közbenjárására a kiadott példányszámok visszakerülnek a nyomdába bezúzásra. Ekkor romlott egyébként meg a Magyar Narancs szerkesztősége és a Fidesz pártja közötti kapcsolat véglegesen. Azt hiszem, Orbán Viktor számára ez volt az első nagyobb lecke és rossz tapasztalat arra vonatkozóan, hogy egyesek hogyan is értelmezik akkor és most is a liberalizmust Magyarországon.

Például úgy, hogy Gyurcsány Ferenc, a jelenlegi miniszterelnök, talán egyedülállóként az összes eddigi európai miniszterelnökök közül, elmegy a Vatikánba a magyarországi katolikus egyházat bírálni (amely katolikus egyház a kommunizmus nyomorúságos évtizedei mellett szégyenteli megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy ne használjak erősebb kifejezéseket). Az ifjú szocialisták megfigyelőket küldenek a templomokba a 2002-es választások előtt, hogy szinte besúgó módjára bogozzák ki, hogy mit üzen a pap a híveinek. A Tilos Rádió műsorában pedig egyenes adásban néhány tudatmódosító szer befolyása alatt álló fiatal beszélgetése során az egyik a keresztények kiirtására szólít fel.

Miközben soha egy műsor nem szólt a vallásról vagy vallásfilozófiáról a kereskedelmi csatornákban.

Most pedig lássunk csodát, mindeni erről ír és beszél, a kereskedelmi csatornák egész műsorokat szentelnek a pápa halálának. Mint a varjak a telet, úgy jelzik előre, károgják a halált hozó hírt, amely nézettséget és pénzt hoz.

Ha pedig pénzt hoz a házhoz, akkor már lehet akár jót is mondani az elhunyt egyházfőről, most már lehet a béke, a fiatalok és a felvilágosult modernizáció pápája.

Hiszen halottról vagy jót, vagy semmit.