"Seres László szörnyû titka

Feje tetejére állt a világ az utóbbi hetekben Seres Lászlóval az Élet és Irodalom munkatársával. Laci, a közismert szalonanarchista és divatvegetáriánus saját anyjától volt kénytelen megtudni, hogy õ valójában nem az, aminek látszik

Seres László még a komoly freakekkel teli magyar publicisztikai mezõnyben is különös szerzetnek számít. A rendszerváltás környékén saját állítása szerint anarchista csoportokat szervezett, amik annyira annyira radikálisak voltak, hogy Magyarországon 56 óta továbbra sem szedtek fel egyetlen utcakövet sem. Seres nyilván komolyan hitt abban, hogy a rendszer megreformálásának leghatékonyabb módja az, ha félrészegen néhány hasonszõrû bölcsésszel együtt Bakunyinról trécsel.

Laci fejében az utóbbi tíz évben egyre nagyobb lett a kavarodás, az egykori szélsõbalos lázadóból ma már lángoló szavú libertariánus lett. Néhány hozzá hasonló buzgómócsinggal együtt megalapították például a Hayek Társaságot akik akár az utcára is hajlandóak kimenni a kapitalizmus mellett tüntetni. A társaság honlapja meleg szavakkal ajánlja az alapító tag könyvét: "Seres László publicisztikáin egy generáció nõtt fel. Még azok, akik tartalmilag kritizálják is, elismerik írásainak sziporkázó stílusát, amellyel irányt szabott a honi publicisztikának.". Irányt szabott. A honi publicisztikának. Õ.

Laci ideológiai hajtûkanyarjai ellenére egy biztos ponttal mindig számolhatott életében: túlfûtött zsidó paranoiájával. Furcsa ez ugyan valakitõl, aki Auschwitzban csak túristaként járt, életében az egyetlen atrocitás akkor érte, amikor messzirõl látott egy üvöltözõ szkinhedet, ráadásul a honi publicisztika irányszabója, de mindezen ne akadjunk fel, hiszen ha ez kellett neki eddig biztos pontnak, hát hadd legyen neki jó. Eddig jó is volt, a múlt héten azonban Laci szörnyû ténnyel volt kényszerült szembesülni annyi benne a sémi vér mint ifjabb Hegedûs Lórántban. Semennyi, zéró, nulla.