A közszolgálatiság egy demokratikus társadalomban a polgári értékek, a polgári értékrend szolgálatát, terjesztését, védelmét és polgári értékek létrehozását, fejlesztését jelenti.
Egyszerűen csak ennyi, nem több de nem is kevesebb.
Természetesen vannak jobboldali és baloldali polgári értékek és az ezeket számba vevő, rendszerbe szervező alértékrendszerek. A szerencsésnek (hozzánk képest) mondható nyugati társadalmi berendezkedések esetében ezt természetesnek veszik és az organikus, szerves fejlődés keretében eljutottak egy adott szintig, amit érvényre tudnak juttatni a közszolgálati médiumokban is.
Nálunk a közszolgálati média – TV, rádió, sajtó – körében éppenséggel a baloldali polgári értékrend képviselete, illetve képviseletének kísérlete vagy ha úgy tetszik vélt képviselete jelenti a legfőbb problémát.
A baloldali polgári értékrend a szociáldemokrata pártok történelmileg szerves, organikusan fejlődő rendszerében alakult és alakul folyamatosan, tendencia jelleggel. A szociáldemokrata párt tehát nem úgy terem „egy fa tetejen”, és nem is úgy, hogy annak deklaráljuk magunkat holnaptól kezdve. Vagy is az igazi nagy dilemmát ez okozza a magyarországi médiumok képviselőinek, közreműködőinek a közszolgálatiság vonatkozásában még a jobboldalhoz „közelállók”-nál is sok esetben. Mert hát arról van szó, hogy a magyar parlamentet mostanság néha-néha elfoglaló úgynevezett baloldali kormányoknak semmi közük a szociáldemokráciához, még csak köszönő viszonyban sincsenek a baloldali értékrendet képviselő, tradicionálisan a magyar történelmi munkásmozgalmi múltból organikusan fejlődő, kialakuló szociáldemokrata eszmeiséggel. Hogyan is lehetne köze, hiszen ez a bolsevik utódpárt és annak élcsapata teljes felelősséggel tartozik a történelmi szociáldemokrata párt szétveréséért, vagyonának elkobzásáért, tagjainak megnyomorításáért, likvidálásáért, emigrációba kényszerítéséért.
A Magyar Köztársaság mindenkori kormányzatát és vele együtt a demokratikus parlamentet és mindezek alkotmányos intézményrendszerét kiszolgáló, információk gyűjtését, feldolgozását és továbbítását, közlését végző médiumok, hírközlő szervek feladata, hogy tevékenységüket a közszolgálatiság elveihez hűen, hamisítások és csúsztatások nélkül lássa el.
A Magyar Köztársaságban a közszolgálatiságot, a közszolgálati értékrendet a polgári demokratikus értékrendnek alávetett, annak szolgálatába állított, az alkotmányos előírásoknak megfelelő jogérvényesítő közakarat határozza meg. Mindenféle hírszolgálatot – politikai, kulturális, tudományos és hitéleti – csak is a közszolgálatiság értékrendje és követelmény rendszere szerint lehet és szabad ellátni, működtetni. Azok a hírműsorok, amelyek ezen kritériumoknak nem felelnek meg, – hamisítanak, csúsztatnak – csak bulvárnak, pletyka szintűnek kell tekinteni vagy egyszerűen hazugnak.
Érthetően és érzékelhetően nagy zavarodottságot mutat (és 1994-98 között is nagy zavart keltett) azoknak a magukat közszolgálatinak vagy részben közszolgálatinak tekintő média hálózatoknak a tevékenysége akik egy olyan legitimnek látszó kormányzatot alakító koalíciós pártokat (és azok intézményeit) akarnak közszolgálati módon szolgálni, amely pártformációk eszmeiségükben nem tudnak megfelelni a polgári demokratikus értékrend kritériumainak. Az ilyen médiumok irányítóinak, szerkesztőinek, riportereinek a dilemmája, zavarodottsága ugyancsak szembe ötlő, de hát ők elsődlegesen „kenyéradó gazdáik” elvárásainak akarnak megfelelni éppenséggel meggyőződéssel vagy csak jól felfogott érdekből. Minden esetre a baloldali írástudóknak értelmiségieknek tudatában kellene lenni a szociáldemokrácia mibenlétét illetően.
Hát mostanság csak ilyen időket élünk. www.enevjegy.radio.hu/karesz88