Persze, a moziban is felhangzott a kacagás (finoman szólva), amikor elhangzott a hazudtunk reggel... a filmen. Megdöbbentő volt látni, hogy a film rendezője azzal akarta az ávósok brutalitását ábrázolni, hogy a földön fekvő embert rugdossák - de ez alapvetően nem a filmről mond kritikát, hanem a mai valóságról.

Ha hibákat akarnék keresni a filmen, akkor csak két dolgot tudnék megemlíteni, egyrészt a nyelvezetet, másrészt, hogy a harceljárások inkább az amerikai és nem a szovjet minták szerint készültek, de tudom, hogy így a mai nemzedékek számára nézhetőbb lett a film, s tudom azt is, hogy nem dokumentumfilm készült, hanem egy élményfilm, ami képes átadni ezt az érzést a mai nemzedékeknek is. Dobó Katát nem sorolom a gyengeségek közé: amióta a miniszter félrelépben megmutatta a eerős oldalait (mind a kettőt), bevallom nem vártam tőle többet.

Különösen tetszett, hogy a film nem fekete-fehér volt; megmutatta a lincseléseket is, de valós összefüggésekbe helyezve.