Búcsú a nagy mesemondótól. Tegnap délután kísérték utolsó útjára Méhes György író, műfordítót Budapesten a farkasréti temetőben. A Kossuth-díjas író, a Magyar Írószövetség örökös tagja életének 91. évében múlt héten, kedden hunyt el Budapesten.

A Székelyudvarhelyen született írót Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint. Méhes György életét és munkásságát Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és erdélyi pályatársai méltatták a ravatalnál.

Az erélyi szerző az utolsó, aki pályáját a második világháború előtti szellemi vonulathoz kapcsolódva kezdte, a klasszikus értelemben vett erdélyi polgári értékrendben gyökerezett életművet hagyott maga mögött. Gyönyörű meséi mindenkihez szólnak, éppen úgy regényei a gyermekeknek, mint hitvallásai a felnőtteknek. Drámáit a 60-as évektől kezdve játsszák az erdélyi színházak, regényei példaértékű emberi sorsokat rajzolnak meg. A Kossuth-díjas író vagy ahogyan sokan nevezték a nagy mesélő Csoóri Sándor szerint Erdély láthatatlan embere volt, akinek olthatatlan kedélyét Sütő András úgy csodálta, akárcsak az idő ostobaságának fölébe kerekedő iróniáját, vagy sémákat felborító bátorságát. A gyász leghitelesebb szava a csend, a belső fohász és ezt mi más teremthetné meg hívebben, mint Méhes György saját szavai: „Élek, s hogy meddig nem tudom, meghalok, bár nem akarom. Megyek s egész utam titok, csoda hogy jó kedvű vagyok."