Ahol emberség és lélek van, ott nincs Horngyula. Üdvözölje őt a horngábor, melegen. Remélem börtönben végzi, a hORNGYULA, EZ A VISZOLYOGTATÓ PITI KIS GYILKOS, közönséges kis szalonkomcsi, Carlos barátja, mindenki barátja, kinél a nagyobb pénz és hatalom van. Hülyére itta magát, s hülye az is, aki élteti. Kisérti az a sokszáz megkinzott és halott fiatal, diák, munkás, idealista kis hős, kiket meggyaláztak és tönkrettek? Van lelke, Horn Gyulának? A rohadt ávos, kommonista bagázsból, alig volt 24 halott, hivatalosan, ők meg megvárták amig 18 lesz, a kiskamasz magyar hős, s akkor végezték ki hidegen, állati kegyetlenséggel, a kollaboráns birói és értelmiségi kar segedelmével. Vajjon álmában megjelenik neki, vagy megjelent kádárnak, ahogy szegény Nagy Imre áll a vizeletében cipőfüző nélkül, heteken, hónapokonát, gyógyszerek, a remény, a menekedés lehetősége nélkül, csak a kollaboráns orvossal találkozva, rokonit nem láthatta, soha többé. ezektől a kádárjancsiéktól vette át a kitüntetéseket, a kollaboráns hazai értelmiség, a szini és iróvilág, a tudomány és közgazok haladói. Angyal István, Tóth Ilona, a szent, megjelenik nekik? Vajjon a pokolban kádár, melyik részletét szenvedi ujra végig életének, sakk-matt Rajk elvtárs, vagy a kölcsönkért pokroccal való sunyi átoldalgás, a hatalom oldalára? Vajjon hornnal együtt fog égni a pokolban, s Stálin lesz a fütőjük? Az lenne számukra az igazi pokol, ha láthatnák, hogy a magyar ujra életre kell, szaporodni kezd, elveti rabtartóit és igazi és nemzeti kormánya, megkezdi az élet programját. Remélem, és hiszem, ha az Ördögnek van fantáziája, ezt a variációt vetiti eléjük, semmisüljenek meg, büneikben betokosodva, ujra meg ujra, szünetlen.
|