Reverendás "rabbi" borzolta a csíksomlyói százezrek idegeit
Kirkovits István - HunHír.Hu

Idén megállt az a folyamat, ami az utóbbi évekre jellemző volt, hogy évről-évre egyre többen keresik fel a nagy magyar és katolikus ünnepet, a csíksomlyói búcsút. Jóval kevesebben voltak mint tavaly, és ezt a létszámcsökkenést nem lehet az időjárásra, vagy a pünkösd korai dátumára fogni.

A bizakodó embereknek lassan elegük lett abból, hogy a misén szentbeszédet mondó egyházi méltóságok állandóan ószövetségi hablatyokkal jönnek elő, és a magyar nemzet kicsinységét, a mindenbe való beletörődésünk szükségességét hírdetik.
Miért csak a passziv hit által történő üdvözülést és problémamegoldást szajkózzák az egészen másfajta beszédeket, tanácsokat váró híveknek?

Amikor a búcsú előtti csütörtök estéjén az összevont jelenlegi román határállomáson szinte másodpercek alatt átjuthattak a zarándokokat szállító autóbuszok, mert olyan kevesen voltak, már látszott, hogy valami nem fog stimmelni az idei, a magyar összetartozást szimbolizáló ünnep körül. Sokan úgy próbálták magyarázni a látható emberhiányt, hogy a hideg pünkösd miatt kevesebben indultak útra, és vállalták ezt az embert próbáló missziót.

A végére kiderült, hogy nem a szélsőséges időjárás, hanem a csíksomlyói hármasoltárnál megszólaló szereplők hozzáállása és beszéde az igazi baj.

Amikor négy évvel ezelőtt Hajdó esperes teljesen reális és izgalommal, energiával fűtött szózatot intézett a magyarsághoz és a székelységhez, mindenki úgy gondolta, hogy na végre, most elindul valami.

Azóta a gyergyószentmiklósi székhelyéről egy eldugott Hargita alatti faluba, Székelylengyelfalvára helyezték a magyar érzelmű esperest, aki szerény eszközeivel azért ott is próbálja folytatni felvilágosító, tanító és a múlt kincseit megőrző misszióját.

Hajdó óta egyre inkább laposodtak a beszédek, és az idei búcsúra az tette fel a koronát, hogy egy Schönberger Jenő nevezetű, már nevében is provokáló katolikus püspök nem utat mutatott, nem gyertyát gyújtott az igaz szóra áhítozó egybegyűlteknek, hanem minden formában igyekezett elfojtani a hazafias lendületet, és a magyarok kötelező beletörődését, a krisztusi passzív békeszeretetet hangsúlyozta úgy, hogy nem győzte nyomatékosítani a megváltó zsidó származását.

Kis nemzet vagyunk, nem tehetünk semmit, csak a hitünkhöz forduljunk és fogadjuk el a ránk törő hatásokat, a nekünk kiosztott szerepet - ez volt a jellemzője a zsidó származású katolikus főpap mondandójának, amit a jelenlévők többsége békés eszegetéssel és alvással próbált meg átélni. Persze nem azért utaztak a zarándokok ezer kilométereket, hogy egy ilyen hangulat-, illúzió- és együvé tartozásvágy-romboló, semmitmondó langy szöveget hallgassanak, hanem megerősítést vártak az összmagyar sors megoldásához.

A fentiek is tudták, hogy nem ez az, ami a földi embereknek kell, és talán nem véletlen, hogy a Nyeregben már a szentmise közepekor elkezdett zuhogni az eső, és éppúgy, mint tavaly, a kellemetlen égi áldások a Nyeregre és Csíksomlyó egy részére volt jellemző. Távolabb nem bocsátották alábbra terhüket a felhők.

Az, hogy jóval kevesebben voltak, bárki, bármit mond, nyomon követhető a hármashalom oltár mögül készített panorámaképeken, hiszen jóval több a zöld folt a mostani képeken.

Üde színfolt volt, amely melengethette a szíveket-lelkeket (és a televíziós állomások sem tudták kivágni tudósításaikból), a Magyar Nemzeti Front profi módon felállított, fémoszlopokra felszerelt, kifeszített hatalmas nemzeti lobogója. A szervezők levetették a zászlóról a pártlogót, de hasonlóképpen jártak el más szervezetekkel is.

Míg tavaly rendőröknek kellett irányítani az ajándékokat vásárolni akaró zarándokokat Körösfőn, addig idén alig pár busz állt csak meg a híres-nevezetes kalotaszegi faluban.

Azt már sajnos elfogadták az ottaniak, hogy egyre kevesebb a pénzük az anyaországiaknak és a magyarországi helyzetről tudják, hogy az elszegényedett emberek nem tudnak már úgy vásárolni, mint régen. Most, a korábban zsúfolt magyarországi benzinkutaknál is alig lézengett hazafelé egy-egy busznyi társaság, - ez a megfogyatkozott létszámot jelzi.

Ha ez így folytatódik, Csíksomlyó elveszíti eredeti varázsát, - ennek a búcsú vezetőinek és szónokainak hozzáállása, súlytalan és a totális belenyugvásra bíztató szónoklatai a magyarázata.

Az emberek már nagyon unják, hogy a katolikus egyház egyes prominensei, mint a zsidók és a cionisták talpnyalói lépnek fel.

Sokakat bosszant, hogy az Árpád-házi szentté avatott királyaink, királynőink és a királyi családok tagjai után nyolcszáz évvel, csak egy zsidó származású úgymond zsidó embermentőt, Salkaházi Sárát avattak magyar szentté, - de akik igazán a nagyjaink voltak, népünk, nemzetünk gondolkodói, önfeláldozó vezetői, mint Prohászka Ottokár, Mindszenty József bíboros, Márton Áron mindig lekerül erről a listáról.

A pápa csángóföldi útját ugyan beharangozták, de már visszakoztak. Majd talán elküldi valami beosztottját jövőre, - de érdemi változás kérdéses.

A nemrégiben elhunyt korábbi pápa, Karol Wojtyla sem teljesítette a magyar papért esendők kérését se a Felvidéken, se itt, - és nem látogatott Csángóföldre.

Ha Csíksomlyó nem változik, Babba Mária és az Isten tovább haragszik, s a jégeső és a mise elmosása után lehet valami nagyobb természeti katasztrófát küld majd erre a szakrális, de a judeokatolikusok által lassan megszentségtelenített térségre.