Új honfoglalás. Egy romániai panelért házat adnak Magyarországon
Heti Válasz Online - KRÓNIKA
2008.12.29.

A határ menti magyarországi falvak elnéptelenedésének problémáját a romániaiak áttelepülése látszik megoldani: a közelmúltban egyre több Szatmár megyei vásárolt házat a határ nyugati oldalán.

Az áttelepülők továbbra is Romániában dolgoznak, oda fizetik az adót, csupán lakóhelyet – és természetesen országot – váltottak. Tapasztalataik szerint jobb az életszínvonal, kedvesebbek a szomszédok, és akár ötven százalékkal is olcsóbbak itt az ingatlanok, mint Romániában.

A határ menti magyarországi települések lakói viszont legszívesebben nyugatabbra költöznének – írja a Krónika.

A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határközeli falvaiban már teljes utcák vannak, ahol Romániából átköltözöttek laknak, az ottani elöregedő falvak kiürült házait ugyanis nagyrészt romániai magyarok vásárolják meg. Olyan Szatmár megyei családokkal is találkozhatunk, akik gyerekeiket a szomszédos magyarországi településre járatják iskolába, és ezek a gyerekek rendszerint már Magyarországon maradnak, mert ott tanulnak tovább, és munkahelyet is ott keresnek.

„Sokan vannak a faluban meg a szomszéd településeken is, akik az elmúlt években Romániából költöztek át ide Magyarországra. Csak magyar anyanyelvűek jönnek, nem hallottunk olyanokról, akik ne tudnának magyarul" - magyarázta a Krónika érdeklődésére egy mérki (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) kisbolt eladója.

Szerinte jó, hogy jönnek a határon túliak, mert egyre kevesebb a falvak lakossága, a gyereklétszám is csökken, sorra zárják be az iskolákat. Az új telepesek megmenthetik a térséget az elnéptelenedéstől.

„Lassan kiöregednek a települések. A fiatalok mind elmennek Nyugatra. Tetszik tudni, ez itt a világ vége, innen már csak elfelé érdemes menni, nem ide jönni - teszi hozzá az árus.
- Megszűntek a munkahelyek, bezártak a régi üzemek is, itt nincs miből megélni. Azt gondolom, Romániában sem lehet sokkal jobb a helyzet, ha ide jönnek az emberek, nekik ez a Nyugat."

Nemrégiben egy szamoskrassói család is eladta kertes házát, és Szatmár megye romániai részéből átköltözött a magyar oldalra. A kapott pénzből egy határ menti kistelepülésen két házat vettek, és elmondásuk szerint még meg is maradt valamennyi.

„Az ottani házak nagy része teljesen közművesített, vezetékes víz, gáz mindenütt van, és a lakások állapota is felülmúlta a várakozásainkat. Ha nincs túl messze a ház a határtól, még a mobiltelefonunknak is van térereje" - részletezte átköltözése okát egy volt szatmári lakos.

Úgy tudja, akik Romániában városon éltek, azok tömbházlakásuk árából nagyobb kertes házat vehetnek ma Magyarországon.

„Mi Nagykárolyban eladtuk a tömbházlakásunkat, az árából vettünk egy nagy házat Magyarországon, és még pénzünk is maradt - mondta el a Krónikának Oláh Ilona, aki nyár óta Vállajon lakik. - Nem is kell olyan sokat módosítani a házon, inkább csak a saját ízlésünkre szabjuk."

Összetartanak a magyar telepesek

Az átköltözések miatt új közösségek alakulnak ki a határ túlsó oldalán. Oláh Ilona elmondta: új otthonuk körül szinte minden házban romániai magyarok laknak. Utcájukba legalább hat Szatmár megyei család költözött be, de a faluban sokkal többen vásárolnak házakat.

„A munkahely és a lakásunk közti távolság tíz és fél kilométer. Az út vámigazoltatással együtt maximum 12 perc, így nem jelent nagy gondot az ingázás" - mesélte az újdonsült vállaji. Elmondása szerint a falubeliek és a szomszédok szívesen látják őket, „nem közösítik ki a jövevényeket''.

„Nagyon jó a környezet, szép a táj, még a levegő is más, mint Nagykárolyban - fűzte hozzá Ilona.
- Én nagyon vágytam már átköltözni, mert 40 évig betontömbben laktam, és most végre igazi házam lehet. Emellett sok ismerősünk is lakik már itt, gyerekkori barátok, akik csak jót meséltek az itteni életről, így nem kerültünk teljesen idegen környezetbe. Amikor időnk engedi, összejárunk, igazi kis közösség alakult már itt ki."

Az új lakók elmondása szerint a számlák és az élelmiszer Magyarországon sem kerül többe, mint Romániában: a vízzel és a gázzal, ha jól utánaszámol az ember, még jobban is jár. „Nem kerül többe az élet itt sem. Különben is mi szinte mindent Nagykárolyból viszünk, Magyarországon viszonylag kevés dolgot vásárolunk" - véli Oláh Ilona.

A legtöbb átköltözött megelégszik a magyar lakcímigazoló kártyával, és nem kér állampolgárságot. A Szatmár megyeiek közül sokan mesélik, a rendszerváltás előtt számos romániai magyar a zöldhatáron át szökött Magyarországra életüket kockáztatva. Volt, aki egyedül jött, „előkészítette a terepet", és aztán az éjszaka leple alatt átcsempészte a család többi tagját.

Akkoriban menedékjogot kaptak a magyar államtól, házat, földet és állampolgárságot. Az önkormányzatok kiutaltak nekik lakatlan ingatlanokat.

Mint kiderült, az év elején még olcsók voltak a házak a határ mentén, a kereslet miatt azonban felmentek az árak. „Ezek a családok mind magyarok, mindegyiknek van itt rokona, hisz annak idején egy országban éltek, csak elszakították őket egymástól" - véli a mérki eladó.

A legtöbb áttelepültet az anyagiakon kívül érzelmi okok is vezérlik, hiszen a kisebbségi lét után most „igazi" magyarnak érezhetik magukat.

(a KRÓNIKA cikke nyomán)