Csak úgy látszik a kollegának megvan a maga különbejáratú elképzelése arról, mások fejében mi vagyon. Épp ez az, amiért az összeesküvés-elméleteket gyártókat joggal kritizálni szokták. Alapvetően nevetséges olyan dolgokról tendenciózusan negatív motívumokat feltételezni, amire igazából semmi okunk nincs, de legalábbis megbizonyosodni nem tudunk róla.

Békáscity nick cikke egy egyszerű pénzügyi szabály áthágásáról szól, ami ráadásul teljesen publikus, ahogy a hatóság fellépése is, ami megakadályozta azt. Alapvetően semmi köze a témához. Kingvidor erre az észrevételre reagált, de az alany állítmány egyeztetése sem volt tökéletes, ahogy szerintem a beszélgetés ezen szálát félreértette.

Az összeesküvések lényege, hogy valami titokban zajlik. S amúgy épp mivel titokban zajlik, ezért eredendően csak elméleteink vannak róla, amíg bizonyosságot nem nyerünk. (Elmélet + bizonyítás -> tétel - mint a matematikában.)Alapvetően az elmélet szó egyáltalán nem negatív. Arról van szó, hogy a bizonyosságot nem tujuk. Amiért számomra érdekesek ezek az elméletek, az elsősorban azért van, mert egyrészt valóban sok folyamat van, ami nem nyilvános, nem deklarált, de esetleg nagyon is fontos információt mond el a világunkról, ha ráadásul VALÓBAN többet tudunk meg, akkor mondanom sem kell a hasznát, az ilyen spekulációknak. Ez persze egész ritka és kivételes.

A másik, gyakoribb érdekesség az elméletgyártók lelkivilága való bepillantás. A legtöbb elmélet komplett hülyeség - ezt azért ritkán kell bizonygatni. Ez a műfaj sajátossága, érdekessége mellett, hogy vonzza az elmebetegeket. Viszont mivel nagyon sok emberre hatnak ezek az elméletek és sok emberben alakul ki valamely sötét, titkos motívummal kapcsolatos meggyőződés, ezért a tömeglélekről is sokat meg lehet tudni, ezen keresztül pedig a társadalom gondolkodásáról, működéséről, ami egyértelműen befolyásolja a jövőnket.

Mondanivalóm még annyi van a jelenséggel kapcsolatban, hogy sok elmélet sugall valami misztikus meggátolhatatlan erőt, amely negatív és nem tehetünk ellene semmi. Ez tipikusan a cselekedni nem akaró ember kényelmes védekezési mechanizmusa, valamely belső lelki problémáját, sikertelenségét, mások sikere miatti kisebbségi komplexusát stb. projektálja egy világméretű folyamatra, amellyel szemben tökéletesen tehetetlennnek érzi magát s annak ellenére vélelmez róla minden tudást, hogy a negatív vélelmezések elsődleges suggalmazója, hogy ezen folyamatokra nulla rálátásunk van - legalább is első ránézésre, minimális intelligenciával és nem saját elméletekbe bezárkózó utánajárással a jelenségek súlyát és valódi befolyását és motívumait azért racionális magyarázatokkal is meg lehet támogatni, egyrészt, másrészt nem szükséges minden folyamat mögött szervező szándékot látni, ugyanis vannak jelenségek, amelyek egyáltalán nem tudatosak és irányítottak.

Ez utóbbit az emberi elmének egyébként nehéz felfognia, lásd ugye a régi idők emberének folyamatos mániáját, hogy minden természeti jelenségbe valamely gonosz vagy jó erőt, istent, szellemet akart belelátni. Lényegében ennek a gondolkodásnak materialista továbbélése az összeesküvés-elméletek nótórius eszkábálása.