A nyugdíjreform elindítása idején Medgyessy Péter volt a pénzügyminiszter, Csehák Judit az Országgyulés szociális bizottságának elnöke, Gyorfi István, Csehák egyik 1988-as helyettese pedig Medgyessy nyugdíjreformért felelos miniszteri biztosa a Pénzügyminisztériumban.

Az ellenzék kifejezett tiltakozása ellenére 1998-ban bevezették a magánpénztári rendszert. Indokként a demográfiai válságot jelölték meg, amely miatt a tb-rendszer rövidesen finanszírozhatatlanná válik, mert egyre kevesebb járulékfizeto lesz, aki fizethetné az egyre több nyugdíjas ellátását. (Az indoklás hamisságát jól mutatja, hogy miközben a demográfiai helyzetben semmilyen fordulat nem következett be, most az MSZP miniszterelnökké elorelépett egykori pénzügyminisztere a nyugdíjkiadások jelentos növelésével járó 13. havi nyugdíj bevezetését és a hozzátartozói ellátások növelését tervezi.)

A hivatalos indoklás szerint éppen a kiadások kezelhetetlenné válását akarták kivédeni azzal, hogy a magánpénztártagok tb-járulékának egy része a magánpénztárak számlájára kerül.
/hv cikk..régebbről, 2005

és terra irta

"Sajnos így igaz. Egy másik topicban írtam arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak, biztosítók (megtakarítási életbiztosítások) esetében mi a helyzet.

A befektetett összeg hozama terhére irreálisan magas költségeket számítanak fel, ezért a befektetők sokkal kisebb hozamot kapnak ténylegesen, mintha maguk fektetnék be a pénzüket. Életbiztosítási szolgáltatást sem nagyon kapnak, mert a legtöbb biztosításnál már a haláleseti biztosítás összege csak névleges.
Az egész üzlet csak és kizárólag az ehhez kapcsolódó adókedvezmény miatt éri meg, mert a visszaigényelt adóval együtt jön ki egy normális vagy annál egy kicsit jobb hozam (de lehet veszteség is. )
A biztosítónak viszont állati jó üzlet.