A magyar közbeszédben helye van a pecsovics, a csekonics, a leiterjakab, a székelygulyás, a weyerbéla kifejezéseknek. Ki akadályozza meg, hogy ne használjuk a mihasznákra oly' könnyen ráakasztható és felidézhető fingeres, fingerkedő, fingerhasznú, fingeralapú stb kifejezéseket? Előbb-utóbb a szótárakba is bekerülnek és a nagyhatalmú Akadémia (MTA) bizottságot nevez ki (szigorúan finnugor alapon!) a jelenség tanulmányozására. Különben büszkének kellene lenni arra a szellemi közegre, amely kigyöngyözte magából ezen lehetőséget - majd az észrevételeket...
|