|
Az elsport tenyleg szadi. Az a baj, hogy hazankban valahogy nem nagyon van "oromsport." Azaz, az egyesuletek nem nagyon rajonganak az olyanokert, akik "csak" mozogni szeretnenek, jol erezni magukat. Ha nem akar versenyezni, fel is ut, le is ut! En speciel nagyon sajnalom azokat a kiskolykoket, akiket kedves szuleik cipelnek az edzesekre, hajnalban, suli utan, hetvegen is. Es valosagos tragedia, ha evek utan derul ki, hogy a gyerekbol megsem lesz egy ujabb Darnyi Tamas vagy Nadia Comaneci. (Akik szinten bizonyara erdekeseket tudnanak meselni...!) A gyerek meg jo esetben nem lesz erzelmi roncs akkorra, hanem megkonnyebbulten konstatalja, hogy meg maradt a kamaszkorabol eleg, hogy vegre atlagos fiatalkent elhessen. De a szulok fantasztikusan tudnak martirkodni, siratni az elveszett almaikat, es veg nelkul szekalni a gyereket, hogy miert nem...? Szerintem, az elso dolog, amit minden szuloben tudatositani kene, hogy ne akarja feltetlenul, hogy a gyereke az o almait valositsa meg, es ne ragaszkodjon hozza, hogy az o kopiaja legyen. Bizony, keseru pirula, hogy a gyereke mas, mint o, de akkor is szeretnie kell!
|
