|
Hátha valaki tud segíteni: tán másodéves koromban olvastam a Nagyvilágban egy szovjet novellát. Arról szólt, hogy egy ifjú pár táncolni való kedvében magára hagyja otthon a csecsemőjét, elmennek mulatni, amikor hazaérnek, a gyerek a földön: meg nem halt de súlyos sérülés érte. Az anya lelkiismeret-furdalástól gyötörve egész fiatalságát a kisfiú meggyógyításának szenteli, akiből egy épkézláb, zseniális kamasz lesz. Ez a kamasz egy alkalommal az iskolai dolgozatában a feladat befejezése helyett csak annyit ír: "satöbbi". Később, felnőttként repülőgép-tervező lesz, egy nagyon hozzá nem illő nővel kötött házassága után elvesz egy jelentéktelen külsejű nagyon fiatal lányt, akinek a Ljalka (Baba) nevet adja, és akivel alig törődik. Valami miatt, már nem emlékszem miért, a háború alatt nem az ő terveit fogadják el valami befejezetlenség miatt, ezért egy alkalommal kidobja az egészet, miközben zuhog a hó. A terhes, semmibe vett feleség azonban kimegy, összegyűjti a jeges hóból a papírokat, édesanyja pedig, mint minden ilyenféle fordulatnál, megjegyzi, hogy "az én Genykámra megint rájött a satöbbi". A háború után mégiscsak eljön a fiú számára a tervező munkába való visszatérés ideje, de egészen letargikus állapotba kerül. Amikor a család tudakozódik az okról, bevallja, hogy a háború alatt kidobott számításokra lenne most szüksége, mert nem tudja a munkáját folytatni. Ekkor a semmibe vett feleség egy szó nélkül odaadja neki a hó alól kibányászott anyagot. A fiú ezután kivételesen befejezi munkáját, nincs több satöbbi: az új repülőgépet Ljalkának nevezi el. Nos, ennek a történetnek sem a szerzőjére, sem a címére nem emlékszem, és az évre sem pontosan amikor olvastam. Hátha valaki találkozott vele.
|
