„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”(Wass Albert)

Már megint, és még mindig esik a hó…

Cseppet sem csodálkoznék azon, ha a "frekvencia hiány miatt örökös hallgatásra kárhoztatott rádióadón”, (a csatolt írott, és elektronikus médiák mái elnyomott páriái nem kihagyva) a drága jó Bolgár úr a tegnap délutáni szeánszán nem kicsi egyetértésben a hódolóival, már ezért az újabb hóesésért is az Orbán Viktort okolta volna.
De ha tegnap még nem is tették vóna eztet, hát akkor ma tuti, hogy pótolni fogják ezen mulasztásukat. Mert hát lássuk be, hát, hát, mégiscsak borzasztóan élhetetlen ez az ország, és benne legfőbbképpen Budapest. És hát ahol ennyire élhetetlenné válik egy ország, és a fővárosa, de nem csak a BKV, a hóeltakarítás hiánya, lassúsága miatt hanem leginkább a demokráciadeficit, meg a sok nácifasiszta miatt ugye.
Nos hát egy illlllen országban a derék, drága jó Bolgár úrnak, és az ő demokráciát féltő híveinek, mái demokraták módjára, komoly, már- már hősies, hogy ne mondjam, halált megvető bátorsággal fel kell lépniük, fel kell emelniük a szavukat ugye..?
Milyen jól jön ilyenkor nékijük, hogy anno bemagolták a Lenin összest, ugye?
Amiből anno ezt a temérdek, rengeteg sok mái demokratikus eszméjüket magukévá tudták tenni…
Öcséim egy kész demokráciadeficit túlélőtábornyi eszmét magolhattak be ezek a drága jó Bolgár úrék azokból a könyvekből…
Hajlok annak a belátására, hogy kész, végünk, esélytelenek is vagyunk velük szemben…
De mivel tugggyák jól, hogy humor nélkül mit sem ér a demokráciadeficit elleni küzdelmük, de még a világ demokratáinak egybesült harca sem ér humor nélkül semmit, sőt még magának a jó Nelli Krúznak, és Guy Verhofstadtnak a bájos, megnyerő, a demokráciadeficit elleni küzdelmet támogató mosolya sem lehet elég, hát ippeg ezért a kis rafináltak, bő terjedelemben idéznek a Best of Sasból…
Asziszem, asziszem…
No azzal már nagyon oda tudnak vágni a demokráciadeficitnek, meg nekünk nácifasisztáknak is...-)