A Népstadionban, azóta nem voltam semmilyen rendezvényen, amióta elkészült a fedett lelátós rész.
Na most, mint anno régen, szombaton is azzal a tribünnel szemben foglaltam helyet.
És annak ellenére, hogy kevesen voltunk (kb. 3500 szurkoló) a stadionban, és a jelenlévők 95%-a is azon az oldalon ahol én, nos az-az új fedett lelátó úgy „ütötte” vissza a Tábor hangját, a közönség morajlását, olyan visszhanggal, hogy az mellett a Tihanyi testvére csak egy gyengécske kezdő lehet…-)
Mi lesz akkor, ha egy hangyányival többen leszünk?...-)
A meccsről egyébként Böde Dani elmondott mindent a szünetben, nem is tennék már az Ő véleményéhez sokkal többet hozzá, talán csak annyit, hogy igen, elégedetlen voltam, mert itt volt megint egy mérkőzés, amiben több volt, amikor még jobban ki lehetett volna szolgálni a mostanában már sokadik cudaridőt kifogó leghűségesebb szurkolóinkat.
De minden jó, ha a jó a vége, és hát Somália gólja sok mindenért kárpótlást jelentett.-)

Kareszkám.
A NAGY JUVENTUS, az én kis csapatom visszavágott az őszi vereségért az egyre kisebbnek látszó Inter ellen, éppen csak annyit kiadva magából a Bőrgatyások elleni párharc előtt, amennyi kellett a győzelmükhöz…-)
Viszont olyan jó, és fordulatokban gazdag mérkőzést, mint az aznap késő esti Torino – Napoli már régen láttam, igazi „gólviadal” volt, ha módodban áll, és felleled valahol azt a mérkőzést, hát nézd meg barátom, mert garantálom, hogy megéri…-)