Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!
Könyörgöm ne.
Az alkotmánybíróságot, azt neeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!
Leírom, és vállalva minden ezzel járó ódiumot.
Ha valamit, ha valakiket igazán megutáltam eddigi életemben, akkor az az alkotmánybíróság, a létező, és már nem létező tagjaival egyetemben.
Utálom, hogy alkotmányos keretek között váltam, és vált a hazám is kiszolgáltatottá, ebek martalékává.
Az én „alkotmánybitóságom” a kereszten végezte érettünk, hogy feltámadhasson.
Számomra az Ő tanításai a kikezdhetetlenül követendőek, oszt pont.

A foci a mi játékunk.
Az emberiség egyik legcsodálatosabb találmánya.
A falusi mezőink, a városi grundjaink, játszótereink, a világ minden szegletében, minden egyes embere számára nyitott, lehetőséget adó, igazi közösségteremtő, miközben nem gátolja az egyéni önkifejezés, kitárulkozás már-már gyermekien őszinte lehetőségét sem.
Szabályok, klubok, nemzeti szövetségek, válogatottak, nemzetközi szövetségek..
Tökéletes felépítmény, tökéletes „abroncsok” egy tökéletes játéknak.
Amiből így hamar sport lett, versenyek, versenyrendszerek..
Majd gazdasági vállalkozások…

Mára globális pénztermelő iparág…

Éppen tegnap este is ünnepnap volt, a sportág egyik legjelentősebb klubtornájának a végső küzdelmei…
Látszólag csilli-villi minden, ipari mennyiségű média, milliárdnyi rajongó a képernyők előtt, gladiátorok az arénákban, pénzhegyek...
De valahogy számomra mégsem az igazi már.
De már néhány éve, a legutolsó néhány világesemény óta nem az igazi.
Lehet, hogy csak bennem van a hiba, és akkor mindenki mástól elnézést kérek, de minden pénzhegy, minden kimutatható anyagi, és nézettségi rekord ellenére, számomra mintha szép lassan kihalna ebből a játékból minden nap valami abból, amire anno még rácsodálkoztam, amiért anno „tetoválttá” váltam.
Régen azért minden viszály, minden, akár országok közötti katonai ellenségeskedésbe torkolló ellentét, minden kétes döntés, komoly trófeákról döntő hatalmas bírói bakik ellenére is más volt a sportág.
Minden régen is előfordult, ma akár példaként, szemben, akár cáfolatként hozva az érzéseimmel, minden akkor is előforduló negatív jelenség ellenére is, szerintem több volt az erkölcs, több volt morális, és több volt az emberség a sportágban, de minden eresztékében volt több.
És rá kell, hogy jöjjek arra, be kell, hogy lássam azt, hogy nem a játék, nem a foci csalt, csal meg, hanem ez a világ, amivé lettünk, amivé válik szép lassan körülöttünk sok minden..
A foci, amiben én élek, amit számomra, mint örök szerelmet adott a jó Istenem csak egy tükör.
Egy tükör, amin keresztül én, az egyszerű kiműveletlen parasztgyerek érzékelhetem a világ, változását, ami ellen, valami általam alig megfogalmazható, alig körülírható belső igazságérzet még hadakozik, de azzal a kevés eszemmel, ami számomra megadatott, ma már tudom, hogy alig van esélyem.
Azt kellene végre belátni, hogy az erkölcs, a morál, az emberség, az nem a törvények, nem a szankciók, nem a nagyobb, és még nagyobb büntetések által, hanem ráneveléssel érhető el.

A törvényeknek, és az ítéleteknek pedig tartalmazniuk kellene, arányban kellene lenniük az emberek jelentős többségében élő igazságérzettel.
Szerintem.

Tehát a mostani, MLSZ FEB általi elmarasztalásunk kapcsán, nem akarom én védeni az emberileg általam is védhetetlennek tartottat, nem én, dehogyis.