Mi mind csalódottak vagyunk az eredménytelenség láttán.
Az a legfájóbb az egészben, hogy játékban sokkal többet, jobbat alkotunk.
Józsi Gyuri bevallom számomra is egy megfejthetetlen talány, mert sokkal jobb játékosnak tartom, mint amit mutat.
Egyszerűen nem értem Őt, hogy miért játszik annyira visszafogottan, sokszor szinte csak alibizve, a legközelebbi társhoz leadva a lasztikat, hiszen minden mozdulatán érződik, hogy képzett, jó játékos.
Még lehetne pár jó éve, elismert, nevet szerzett Nyolcasunkká válhatna, szerintem a focihoz elengedhetetlen szenvedély, a tűz hiányzik belőle.
Gyömbér Gabi (Dzsindzser) egy remek, amolyan igazi iparos játékos, Ő csak egyszerűen nem a helyén játszik mostanában.
Nem szoktam bántani a játékosainkat, a fiatalokat pedig aztán végképpen nem.
Nem ismerem a Jovát személyesen, de így külső szemlélőként kevesebb külsőség, és nagyobb odafigyelés, koncentráltság több lenne.
Nem vagyok kapusedző, sem szakember.
Csak egy rengeteg sok meccset látott rajongó,( manapság már bánom is, hogy nem valami praktikusabb hobbira adtam anno a fejem, mondjuk lehettem volna bárányfelhő jegyzetelő, lepke, érem, vagy bélyeggyűjtő, talán sokkal jobban jártam volna) az összegyűlt tapasztalataim alapján pedig azt kell hogy mondjam nem az ő nyakába varrva a Videoton elleni vereséget, hogy…
Véleményem szerint most is hibázott a Sanyiiiiiiiiii gólja előtt, nem jól, nem jó szögben fogadta azt a lövést, és a korához képest fájdalmasan lassan is vetődött el.
Mindenkit nem veszek végig a csapatból, nem kell megijedni..
Igen, hiányoznak a pontok ez tény, simán lehetett volna az a kettő reálisan nyolc pont is, de erre a csapatra, és egyenként a játékosainkra most azért mégsem használnám a „borzalmas” jelzőt.
Őszintén?
Nem is sajnálom még az EL-t, mert sem a csapat, sem a szurkolóink nem érettek rá.
Azt hiszem, talán nekem már nem kell bizonygatnom, hogy rajongva szeretem minden szurkolótársamat, akit csak lehet.
De az amit sokan, szervezetten elővezetnek a mérkőzéseinken az kártékony a Ferencváros, és kártékony a teljes közösségünk számára.
Ebbe a témába bővebben nem szeretnék belemenni, hatalmas irodalma van már ennek a kérdéskörnek, ha egyébként értelmes, igazán elkötelezett fiatalemberek nem képesek tovább látni az orruknál, és csak „jó heccként” kezelik ezt a kérdést, amivel egyébként senkit sem győzhetnek le saját magunkon kívül, miközben hatalmas erkölcsi, és anyagi károkat okoznak a klubnak, akkor nincs is miről beszélni.

Ja és ha én volnék az Elnök, akkor érdemei elismerése mellett Szasza úrtól érzékeny búcsút vennék, már így is késésben lettem volna ezzel a lépéssel.

Más:
Olvasom, (nem láttam az esetet) hogy a CSZKA edzője magára vállalta a felelősséget, miszerint azért bohóckodtak(veszekedtek) a játékosai, mert Ő nem jelölte ki előre a 11-es végrehajtóját.
Teljesen érthető ez a derék Rossi, hát miért is jelölné ki egy olyan csapat edzője előre az esetlegesen javukra megítélt bűntető végrehajtóját, amely egylet számára, amint azt a CSZKA esetében megtapasztalhattuk, szökőévenként jó ha egy, egyetlen egy, véletlenszerű 11-est fújnak be a játékvezetők…
.
Megint más.
Csalódottan jöttünk, ballagtunk hazafelé a Népstadionból, miközben a lábunkkal ropogtattuk a kavicságyat…
Néhány mellettem haladó drukkertársam azon meditált, hogy biztos megbeszélt meccs volt…
Naná, hogy az volt, tutifix…
Mégpedig egy megbeszélt békés 0-1, és mi szándékosan hagytunk ki, szórakoztuk el a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, mint ahogy a legvégén pedig a Videoton játékosai is.
Végtére is miénk a ligakupa, a Videotoné pedig a három bajnoki pont, hangzott a magyarázat …
Nem igen szóltam volna, mert hasonló elgondolásokat már bent a stadionban, a mérkőzés végéhez közeledve másoktól is hallottam.
És tőlem akár még egy megbeszélt meccs is lehetett, de hogy csak és kizárólag a 0-1?
De „kedveskéim, aranyoskáim”…
Mennyire életszerű ma Magyarországon, mind pozitív, mind negatív előjellel az olyan technikai tudás feltételezése, amely a játék képe alapján egy fix egy gólos eredmény szállítására képes…?
Mert, hogy csak egy példát hozzak a sok (szándékosan) elhibázott helyzet közül…
És itt egy kis magyarázattal elől kell járnom.
A Somália labdaérzékenységével anno nekem is voltak kritikai megjegyzéseim, igaz sohasem Lázár Bence mélységűek, de a játék, a csapat iránti alázatát, a szívét sohasem kérdőjeleztem meg.
Nos annak ellenére, hogy ráadásként azóta, még mint a legjobb western filmek párbajhőseinek a pisztollllla, néhányszor el is sült a lába, és irtóztatóan bitang nagy gólokat lőtt, de még ezeknek a bombagóloknak a figyelembevételével is, mennyire életszerű, hogy pont ez a mi szeretetreméltó derék Somáliánk, előre eldöntötten, szánt szándékkal képes támaszkodó lábon rúgni a gólvonalon egyensúlyozó Mitrovicsot????
Hm..?
Na ne…
Viszont..
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy játékos, a Ferencváros valamikori egyik legragyogóbb üdvöskéje, akivel réges – régen, még az NSZK bajnokságában esett meg az eset…
Nos ezt a tejfelszőke fiatalembert olyannyira virtuóz labdazsonglőrnek tartotta még egy hivatalos Bírói testület is, egy ottani bundaügy kapcsán, hogy erről, a világban csak a legritkább esetben születő, ihletett zseniről kimondta, ha tetszik ítéletbe foglalta, hogy Ő, a mi hajdani tejfelszőke üdvöskénk, annyira egyedülálló képességekkel megáldott játékos, hogy bármikor képes szándékosan kapufára lőni szabadrúgásból a labdát, és elítélték….