Ohohohoho, azért ácsi.
Azokkal a „jó kis régi közvetítésekkel”…
Tény, hogy az idő képes némi nemesítésre, de azért…-)
Vitár Róbertre te például szerintem már nem is emlékezhetsz, pedig a télisportos közvetítései, hát öccccccccccccccsi….-)
Vitrayt igazság szerint nem lehetett nem elismerni, de én mégsem szerettem soha. Nem tudom, de én valahogy mindig olyan közömbösnek, már-már unottnak éreztem Őt, egyszer nem, akkor, amikor az Egérke úszását közvetítette, na ott, akkor éreztem, hogy közös, őszinte izgalmat, szurkolást élek át nézőként vele egyetemben.
Ki nem állhattam azt a hűvös, kimért, távolságtartó stílusát, amit úgy egyébként a magyar csapatok nemzetközi mérkőzésein, és a válogatott mérkőzésein is elővezetett.
A beszélgetős műsorait viszont kedveltem, ott, azokban a beszélgetésekben egészen emberien érdeklődőnek találtam.
Akit én nem kedveltem az éppen a Gulyás, aztán Komlósi, na Őt szó szerint ki nem állhattam, és a Palik, ők számomra olyanok voltak anno, mint ma például a Petur, vagy az igazi csehszlovák mondatokkal operáló Mezei …
És milyen érdekes, az utóbbi évtizedekben éppen ez az általam nem kedvel Komlósi nevelgeti a szpíker palánták egy jelentős részét.
Lehet, hogy éppen ezért hígult föl ennyire mára a mezőny?
Brrrrrrrr….-)
A JENŐ?
Ő is hibázott, Ő is bakizott, hát persze hogy….
De Ő?
Hogyan fogalmazzam meg azt, amit éreztem…
Ő egy olyan szpíker volt, akit sohasem éreztél közömbösnek, róla mindig az volt a benyomásom, hogy ott ül mellettem, azt mondja amit én is mondanék amit akkor én is éppen gondolok, (éppen mint szegény Sipi) és együtt szurkol, együtt éli meg a sport minden szépségét velem, akár egy szurkolótársam.
És mennyire megtudott sértődni egy-egy rosszabb teljesítményen, szereplésen, pont úgy, mint egy drukker, no akkor aztán olyan kritikai „epeömlésekre” tudta ragadtatni magát, hogy csak na….-)
Nem volt tökéletes ő sem, de minden általam is észlelt hiátusa ellenére annyira őszinte volt, hogy róla nem éreztem soha, hogy „rakná” magát.
De ezek csak természetes szubjektív szimpátiák, vagy antipátiák, nem személyes emberi kifogások, hogyan is lehetne az.
A sunyi, őszintétlen kis manipulátorokat viszont nagyon nem tisztelem, no azoktól lever a hideg verejték, az a tehetetlen düh, amit olyankor érzek, ha ezt a mentalitást tapasztalom, és vannak, és léteznek ezek a szpíkerek.
Neveket most szándékosan nem írok.
Szerintem egyébként létezik olyan objektívnak nevezhető mérce ami legendává tehet egy nyilvánosságban szereplőt.
Mégpedig egy, akár egyetlen egy, az idők folyamán mindenki által befogadott, használt, idézett, szinte szállóigévé nemesedő gondolat, egy mondat, akihez pedig több ilyen is köthető, az zseni, nincs mese.
És ki nem tudná ebben az országban, hogy kihez köthető a „Jó estét, jó szurkolást” beköszönés…, hogy csak egy példát hozzak, és, és Istenem, most ahogy leírtam ezt a mondatot, hallom is a hangját…