Nem sokat aludtam, de mindenképpen megérte virrasztanom.
Érdekes meccs, no nem minden idők legnagyobbik mérkőzése, de azért megjárós volt.
Egy rendkívüli módon koncentráltan, motiváltan játszó selecaó, és az „olaszformájukat” mára is átmentő armada.
Az armada, amely most komoly léket kapott Rió partjánál a helyi „Búvár Kundoktól”, de azért közel sem megsemmisítőt, véglegeset, ebből a szereplésből még újra csatarendbe lehet rendeződni.
A gyors, és szerencsés vezetőgól után olyan volt ez a brazil válogatott, (amilyennek én még nem is láttam) mint a náluk, és a dél-amerikai földrész vizeiben, folyóiban honos vöröshasú piráják, csíptek, rágtak, farigcsáltak, és megállás nélkül pezsegtek, egy percnyi nyugalmat nem hagytak a spanyoloknak…
A kontráik? A kontráik pedig veszélyesebbek voltak a legveszélyesebb dél-amerikai darazsak fullánkjainál is.
Ez így elnézve, most valóban „erődemonstrációt” jelentett, és egy évvel a VB előtt, a hispánokat, és a játékuk híveit leszámítva, szinte minden érintett fél számára a legjobb eredményt hozva egy spontán riói karnevált is generált…-)