Jelen sorok írója kevés dolgot útál jobban, mint a FONTOSKODÓ MODOROSSÁG legkülönfélébb megnyilatkozási formáit.
Noha erős a gyanúja atekintetben, hogy őt magát is "fontoskodóan modoros" embernek vélik--NAGYON TÉVESEN(!)--azok-mindazok, akik őt felszínesen és felületesen ismerik. De leginkább azt hiszik, hogy ismerik.
Mi ennek a, nagyon is érthető emberi habitusnak, viselkedésmódnak a legpregnánsabb jellemzője?
Mindenekelőtt az, hogy FONTOSKODÓN MODOROS ember NINCS TUDATÁBAN annak, hogy ő fontoskodón MODOROS! Az ilyen ember az élete majd' minden területén SIKERES, és eredményes momentumokat mondhat magáénak és joggal főleg az emberi társadalmi érintkezés MATERIÁLIS területén, a "kézzelfogható dolgok" vonalán és oldalán. Mindebbe beleértendő a szerelem-szexualitás területe, a közvetlen környezetének pénzügyi-monetáris stabilitása sőt, a vallásos életben, az egyházak anyagi támogatásában, s a művészetben, annak finanszírozásában való részvétel is. Továbbmenve: még valamely művészeti ágban--irodalom, költészet, festészet--való aktiv és alkotó részvétel..nemkülönben "belefér". Ám mindég csak a felszin, a produktivitás mélységi szintjén és sohasem elmélyültebben, megszenvedettebben. Jellemző az, hogy a FONTOSKODÓAN MODOROS emberek nagytöbbségében soha nincs zeneművész, komolyzenei előadó vagy matematikus.
Az ilyetén módon modoros ember MINDIG SIKERES, TÖBBNYIRE BŐBESZÉDŰ, "PÓZOS", JÓKÉPŰ, SOKAT SEJTETŐ, másokat mindég kioktató, az élethelyzeteket MINDIG MEGMAGYARÁZNI TUDÓ és "KÉPESSÉGES"! Ad arra, hogy figyeljenek rá, és CSAK RÁ! Törekszik arra, hogy az utolsó szó mindég és mindenben az övé legyen. Ám létezik egy hallgatag, "sokat sejtető" prototipusa is, aki nem sokat szól de annál jelentőségteljesebbnek vélelmezi a saját kevésbeszédűségét. Ritkán szól az ilyen, de akkor is szamárságokat mond.
És még vannak egyéb specifikumok is, de nagyjából ezek a leglényegesebbek.