Gérecz Attila: Ítélet

--------------------------------------------------------------------------------

Az ítélethozás. A bíró
belép s az esküdtszék feláll.
Süt a nap. Valahol a Lídó
fövenyén mosolyt forr a nyár.
Itt megreped a csönd, a nyíló
szemeken átszáll a Halál.

Négyszer suhint kaszája éle.
A terem csöndes és komor.
S ők állják, mintha egy sem élne.
Hűen, mint négy ezüst szobor.
S a négy vágás finom sebére
kivérzik négy gúnyos mosoly.

S e gúnyos görbéjén a szájnak
arcunk fölért és visszanéz.
S egy pillanatig mind így állnak;
mert csúcspontja volt az a rész
a végtelen hiperboláknak,
amelyek íve visszavész.
….

(Hátrakötik kezeit.
A hóhér a zsámolyt kirúgja.
A csigát ketten kezelik.
Az arc eltorzul és kinyújtva
úgy ráng a test még percekig,
mint hegedűk sátáni húrja.)

Gyula teste már nem soká élt.
(Mészben a csontváz is elmálik)
De mikor a hóhér hozzáért,
hangja kizúdúlt az utcákig,
süvöltve tovább: " a hazáért,
és a népért mindhalálig!…."

Gyűjtő, 56.

Forrás : Gérecz Attila a költő (1956 mártírja), 95-96. oldal.