HALOTT

Talán a hímek nőstényüket féltő
ösztöne vitt a lánykollégiumba,
nem volt igazán közöm az egészből
senkihez még, Piroskáról se tudtam,
lehetséges szeretőimért együtt
aggódtam, míg a környéken veszettül
zúztak, ágyúztak minden mozdulatra,
képzeleghettem kielégületlen
tatárról, aki lenge nőalakra
céloz a tankból, s ha már nem kerülhet
az ablakon túl, lövi azt a lányok
zsúfoltságától zsongó eldorádót,
mégis egy férfit, akit félrehúzva
találtam a kapu előtt, a járda
szélén feküdt, sose láttam halottat,
s még borzasztóbbnak tűnt a hullasárga
szederjes lila test, ahogy kilátszott
a szakadt, mosottszürke overálból.