Kabdebó Tamás: MEMENTO LIBERTATEMHa körmöd alá tüskét vernek
Sötétzárkában vasra vernek
Ha húgycsövedbe ceruzát húznak
Szerettedért becsuknak túsznak
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.
Ha a nyelvedet kifacsarják,
Magzatodat kikaparják,
Ha megtömnek kábítószerekkel
Hogy kibékülj a perekkel
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.
Ha országodban ketrecbe zárnak
Ha kibújnál aknákkal várnak
Ha átrepülöd megbélyegeznek
Holtadig ha kartotékra tesznek
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.
Ha lazábban fogják a kantárt
Civilbe bújtatják a zsandárt
Ha rendjeleket osztogatnak,
Csak néhanapján fosztogatnak
Még ha feléd is rúgják a koncot
S szolgának kapsz egy nyomoroncot
Ha bülbül szavakkal csalogatnak
S ahol fáj ott nyalogatnak
Ha turbánra, sörbetre jut és borra
Gondolj akkor a selyemzsinórra.
NE BÚSULJ KENYERES,SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ;
SZÁZÖTVEN ÉV ALATT SEM LETTÜNK TÖRÖKKÉ.
.....
Parragi László (Lőven) közlése szerint a fenti vers két utolsó sorát piros betűkkel írták fel Pesten egy-két tűzfalra. Úgy hírlett, hogy a verset az 1956-ban bebörtönzött Zelk írta. A legenda alapja az, hogy a két sor zárófejezetként jelentkezett először a fenti szerző MINDEN IDŐK c. regényében. 1978-ban melyet a regény hősei "Z-nek, a költőnek" tulajdonítanak. Z. azonban nem Zelk rövidítése volt, amit persze az otthon indexre tett regény "földalatti" olvasói nem tudhattak.
