Európa szívében, Budapesten
Jajveszékel, dübörög az ég!
A Corvin közben, Széna téren
Emberirtó verőfényben
Írt köveken járok ünnep reggelén -
Vérfövenyen – sápadt arccal
Mély zavaros kábulatban
Hallgatom a gránátok hogy zuhognak
Az ünnep-hangú késő őszben
Vérpad épült – vesztőhely az áldozatnak...

A Corvin-közben, Széna téren
Mit üzennek
Gyermek arcú sebesültek?
Büszkén törtek tetem országon át
Álmot szőve keletről nyugatnak
Ám cserbenhagyta őket a világ –

Már sok éve. Virágba borult minden remény,
Most szemlesütve állok hideglelősen -
Oly közel a vég – kísért ama régi kép:
Szólít az a másik valóság
Hiába a segélykiáltás
Elrabolták és meghalt a megvasalt szabadság!

A Roosevelt téren – Moszkva egén
Nem kellett magyar élet és igazság!

A novemberi hideg őszben
A város minden szegletén
Még ragyogott a megváltó remény
Megszületett a régen várt magyar tavasz
Virágba borultak a megőszült szigeti fák
De egyetlen éjszaka alatt
Megjött a Tél és november negyedikén
Megfagyott minden virág -
Az ország gyászban és romokban állt
Eltaposott mindent a pufajkás csizmaláb!