Sinka IstvánÚj szivárvány
Lomha nép ez. De lomha nép!
Most pirkadt meg a hajnala.
Új cincinátus kell neki,
mert még élni sem tud maga.
Néz csak, s duzzog, mint a gyermek.
Nagy tagjai korán nőttek.
S tagjaiban még ott a kín:
félelme az ezelőttnek.
Tétova, álmos. TTűnődik,
mint a félalvó az imán.
Nevess neki s tanítsd élni,
régi szép örök Ázsiám.
Álmos nép, hosszan merengő,
olykor-olykor fel is ébred.
S ilyenkor nagy lomha keze
néha be az égbe téved.
Teremteni próbál szegény.
S ujjait mennyei lángon
égeti, míg új szivárványt
fon át az ős Duna-tájon.
/1955/