ÜNNEP UTÁN idejét múlta a világ,
záptojásként bűzlik a sárga-
vörös csillag fut az égen,
bajt hoz a bűn,
a vérző húsvét utáni vágyra -
ne légy hát engedelmes
eszköze az erősebbnek!
élj a magad idejében -
rakd fel ajakad hűvös mosolyát,
és ne áruld el, ki vagy: hallgass és láss!
légy zengő százhangú vonzó titok,
akit valami ősi istenség,
jókedvében, magának alkotott -
mindegy hogy ki vagy -
csak ne add el árunak magad -
jeleket növeszt az idő:
itt a tavasz!
szertelen szellők játszanak veled,
szerelem borzolja szívedet -
íme a vigasz,
de ha kérdeznek, tagadj!
és ne légy engedelmes - ne adj
barátságot egy hazug szóért!
tegnap feszítették keresztre
a pártus tanítót – boér-hóhér
gyilkosai még itt vannak köztetek -
a sátán hetet kölykezett...
zihálva csábít a vakok mohó szikra láza –
de harmadnap majd feltámad,
és eljön az ember fia – íme,
gőzölgő nászéjszakák hó-virága,
gyermekek mellén tetovált csillag –
halálraszánt ártatlan ábeli áldozat.
kérdő mosollyal halált olvas ránk a bűnbak –
élet-halál Isten: mondd! - hol vagy?
leölt bárányok áldozati ünnepén,
galamb szavakat árulnak
de Te ne add el magad -
körötted tűhegyes agyarak csattognak:
kelep-kelep...közel-kelet
őröl a halálmalom -
ne ölj! - szól az első parancsolat.
a megtört arcokon – fájdalom,
de nem szárad föl a könny,
és nincs irgalom,
mert az áldozati bárányok hallgatnak –
