Megfútták a harsonákat!
Nem kívülről, de belül.
Csodálkozhat is a század,
hogy e nép mily emberül
víjja félelmes csatáját
s poklok ellen törni kész.
Nagyra akkor nő, ha vágják
s mérhetetlenül vitéz.

Jerikói fallal zártak
körül minket a gazok.
Szívünk, szánk hiába lázadt,
senki sem oltalmazott.
Kardhoz kellett nyúlni bátran,
mert a szó már nem segít,
Élet sarjad a halálban
s nyer, ki mindent elveszít.

Mint az elszánt apró vad ha
a farkassal ölre megy,
úgy elbámult most a csalfa
tűzokádó szörnyeteg.
Lenne bár maga a sárkány,
volna hétezer feje,
vissza akkor se hátrálnánk,
harcba mennénk ellene.

Mint az eb, ha gyáván iszkol
s félelmében fölvonít,
hőssé serdült fiainktól
futnak most a harckocsik.
Fújjuk egyre harsonánkat!
Csak ledől a szörnyű fal
s szabad szóra termett szánk majd
diadalmas dalt rivall!

1956. október 27.

Mindkét Tűz Tamás verset innen gépeltem:

A magyarokhoz
magyarság- és istenes versek az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig
Medvigy Endre (1948) (szerk.)
Miskolc : Felsőmagyarország K., 2002