Talán szégyen is, hogy csak most olvastam bele ebbe a témába. (Amit mi topiknak ismerünk már.)

És megrendülten látom, hogy nem igaz!
Nem igaz, hogy a magyarnak szinte emléke sem maradt ’56-ról!

Pedig vagy 33 évig módszeresen irtották az emlékezéseket, büntették az emlékezőket, és kineveltek egy (vagy két?) olyan új generációt, akiknek 1994-ben a szemébe lehetett röhögni: „Na és!?” ... És semmi veszélye sem volt annak, hogy aki ezt ki meri mondani, az emlékező magyarok darabokra szedik.

És mégis!
Hiába tettek meg mindent a szavházy tivadavok, bolgárurak, oroszjózsefek (akik névadója maga hazudta tegnap, vagy mikor, hogy azért turházták le, mert homoszexuális, másként gondolkodó, meg zsidó) hiába a Pufajkás unokahúg ’56-ot gyalázó szövege, a magyar történelem legtisztább forradalmának - amellyel úgy rázta le magáról a „kiválasztottak” proletár-diktatúrának nevezett óriási elnyomó gépezetét, mint kutya a vizet - az emléke él!