(ismeretlen költőtől)

Mondd Uram, meddig sújthat még
Az ezredéves átok?
A Szentkorona hajlékában
Mit keresnek a renegátok?

Hömpölyög a hazugság-tenger!
Mondd, mit tehetünk ellene?
Hogyan lehet egy rongy bohóc
Az ország első embere?

Mondd Uram, meddig lehet még
Megtagadni testvért, szülőket?
Feledni hagyni elgazosodott
Kopjafás, magyar temetőket?

Uram, sokáig kell még hagynunk
Dölyfölni az arcátlanságot?
Lehajtott fővel megkövetni
Azt, ki az arcunkba vágott?

Ezer száz évig összetartott
Vérben viharban a hit,
Ne engedd szétszórni
Szűz Mária magyarjait!

Vagy újra támasztod bennünk
A tüzet, mi hamvában holt?..
Akarod, hogy együtt kiáltsuk:
Ezt már nem tűrjük! Elég volt!

Engedd, hogy lelkünk tovább éljen,
A csillagszemű gyermekekben,
S örökre égjen ötvenhat lángja...
De csak lobogó mécsesekben!

Adj most hitet a folytatáshoz!
Kéz a kézben, testvér, barát,
Hogy sikerüljön felmutatni
A győztes erő alázatát.
*
Megjelent a "Külhoni Magyarok Világlapjában,Kalifornia.