Ó, hányszor mondtuk kézlegyintve:
„Ezek a mai gyerekek!",
Elfajzott korcsok, silányságok,
Üresek, léhák, jampecek…
Ezeknek már semmi sem szent,
Mit nékik hit, eszmény, haza.
Ezeket csak a szving érdekli,
Ezeknek nincs egy jó szava.
De aztán…aztán csodák jöttek,
Soha nem látott hös napok,
Mit mi megtenni sohse mertünk:
A jampec fegyvert ragadott!
Vagy, ha nem jutott, puszta kézzel
Rohamozott meg tankokat,
És hittel, vérrel égre irta:
„Zsarnok! Az én hazám szabad!"
Könnyes szemekkel vallom mostan:
Hösök vagytok, nem Jampecek!
Ösz fejem lehajtom halkan,
Bocsájtsatok meg gyerekek....."
*