Jecsmenik Andor: Ne álmodj nép!
Ledöntött útjelző vagyok.
Sötét kor főútja szélén.
Lassan enyészve korhadok.
S fény dereng, nyíltáblám végén.
Gyönge fényecske az éjben.
Behunyt szemű népnek jelez.
Holtak közt gázoltok vérben!
Hóhérok, s szolgák útja ez.
Akarj! Merj, emberré lenni!
S teremts magadnak szép jelent!...
Ily úton, terelve menni…
Bőrödön érzed, mit jelent!
Múltban, szebb jövőt ígértek.
Jelent nem! Mit ma is tetszik.
Régi urak is így éltek.
Csúf hagyomány, s ma átveszik.
Népellenes kényuralom.
(Minden tolvaj rémuralom)
Összeomlik!... Ezer a jel.
Árulóknak nincs irgalom,
Bűneikért felelni kell.
Nép, ne álmodj!
Jóra (jobbat) várva!
Más népek harcoltak érte!...
Jólét, s a fény útját járva,
Büszkén hirdetik! Megérte.
(Sanyargótarján, 1966. VIII 9.)
|
